Kortárs, 1975. július-december (19. évfolyam, 7-12. szám)
1975 / 7. szám - Illyés Gyula: Ágyúzó idő; Ápoló halál; Világomlás (versek)
ILLYÉS GYULA Ágyúzó idő ív. Duna túlpartján az autók tetején süvegén megtörik, visszalövel vörösen ideátra ágyuk torkolati tüzeként ferde sugárban az esti, de még üde fény. Ezt hagyta a háború hátra. Akkor is, itt is, ezen a helyen álltunk. Romban a fél ház már. De a balkon tartott még valahogy. Forrt, villámolt a világ odalenn: ránk a halál s a remény sivitolt vegyesen, ha szóltak az ágyak a parton. Most az idő, ugyanúgy! Villognak ránk a napok gyilkosan és gyönyörűn. Valamennyi ajándéki bombacsomag. Biztat. S lám vele jó, amitől meginog végleg a ház. De ma még ürömünkre ragyog az alkony s ez a balkon is áll még. (... S ott a Sikon az a félroncs őrtorony!... És az örök Hang (ügető lovasé?) valahonnan a Lápból: azért se! Voltak, akik - kéz-kézbe - barátném, sortűz előtt dallal mámorosodtak - nem hajtani főt nézni fölénnyel a vészbe.) Tíz év még - s ha ezer ? - s úgy szétlövi nyomtalanul emlékünket is ámító lövedékeivel ez az ostrom, hogy mi marad ? A csodából! Mely örökös vigaszul itt kelt, emberi kézből! Szent cél - két dobogó szívből! S ugy tovamul mint a Dunában a fények a fodron! 1011