Kortárs, 1978. július-december (22. évfolyam, 7-12. szám)
1978 / 10. szám - FÓRUM - Szilágyi János: Révai-dokumentumok a Petőfi Irodalmi Múzeumból
SZILÁGYI JÁNOS Révai-dokumentumok a Petőfi Irodalmi Múzeumból Révai József életművének részletes és összefoglaló feltárása még nem készült el. Sok dokumentum már megjelent századunk tízes éveitől az 1950-es évek végéig terjedő, sokirányú, nagyhatású, belső ellentmondásoktól sem mentes tevékenységéről. Az alábbi dokumentumokat a Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattárának anyagából idézzük, talán új vonásokat és új vonatkozásokat is nyerve az eddig ismert Révai-képhez. A legrégebbi dokumentum 1926-ból való. Révai ír ebben Bölöni Györgynek Berlinbe, egy Galambos nevű ember ide érkezéséről, s arról, hogy az illetőt „Bandi” (valószínűleg Gábor Andor) fogja várni. Az illegális kommunista mozgalom egy eddig nyilván ismeretlen dokumentumáról van itt szó, melyet mind a Révai-pályakép megrajzolásánál, mind az emigrációs mozgalom történetének kutatásánál figyelembe kell venni. A további levelek már 1945 utániak. A legkorábbi ezek közül 1947 áprilisából való, ebben Révai az MKP-Központ Értelmiségi Osztálya nevében meghívja Gellért Oszkárt egy irodalmi és művészeti kérdésekről tartandó megbeszélésre. A következő levél - 1948 januárjából - a Debreceni Ady Társaság értesítését köszöni meg, mely szerint a Társaság Révait tagjává megválasztotta. E tagságot Révai köszönettel elfogadta. Egy harmadik ekkori, novemberi levél Ignotus Páltól való, aki ekkor a londoni magyar követség sajtóattaséja volt, s aki levelében így írt Révainak: „Kedves Barátom, szeretném, ha elkésve is, megszorítani kezedet ötvenedik születésed napja alkalmából. Nehezen tudlak elképzelni a tisztes pozitúrában, amelyre ez az évszám csaknem kötelez[...] Amióta visszajöttem ide, állandóan készülök arra, hogy egy hosszabb levéllel rohanjak meg, és állandóan töröm a fejem, mit hagyjak ki belőle, hogy mégse legyen nagyon hosszú. Remélem, mielőbb sikerül erről magammal megállapodnom[...] Szeretettel és barátsággal híved Ignotus Pál.” Mindebből is kiviláglik az az ismert kép, hogy Révai ez idő tájt - az 1945-1948 közötti időszakban - a magyar kulturális élet egyik központi alakja, s széles körök előtt tisztelt és becsült vezetője volt. Néhány további dokumentumból kiderül az is, hogy Révai - a későbbi évek szektás torzulásai között is - igyekezett sokat megőrizni a bölcs és széleslátókörű politikus és irodalmár vonásaiból, és sok tekintetben korábbi és akkori önmagával szembekerülve adott helyt szektás, dogmatikus - mai szemmel már jóval könnyebben bírálható - véleményeinek. Igen érdekesek és jellemzők Schöpflin Aladár és Révai József levélváltásai a Baumgarten-alapítványról. Mint ismeretes, e korábban sok érdemet is szerzett alapítványt 1949-ben megszüntették, az alapítvány fő jövedelmi forrását, Baumgarten Ferenc bérházát állami tulajdonba vették. Schöpflin Aladár - a Baumgarten-alapítvány ekkori kurátora — 1948 augusztusától 1949 áprilisáig több levélben fordult Révai Józsefhez. Mint Schöpflin írja ekkor: az alapítvány fennmaradása „legbensőbb szívügye”, hanyatló életének „úgyszólván egyetlen célja és értelme”. Révai ekkor több válaszlevelében ír arról, hogy az alapítvány székházának fenntartása érdekében eljár Vas Zoltánnál, a Gazdasági Főtanács főtitkáránál, egyúttal — s ez érdekes és fontos javaslata — megemlíti, hogy a Baumgarten-alapítványt esetleg meghagynák fiatal írók segélyezésére. Schöpflin válaszlevelében lényegében elutasítja ezt a javaslatot; ezután a Baumgarten-alapítványt megszüntetik, vagyonát állami tulajdonba veszik.