Kortárs, 1984. január-június (28. évfolyam, 1-6. szám)

1984 / 6. szám - Cseres Tibor: A Foksányi-szoros (regény, I. rész)

CSERES TIBOR A Foksányi-szoros A futárpostát bárki hozhatta, amikor csupán a főkonzul számára (morva származék) kézbesített levelet vagy közvetített üzenetet. 1877. január végén magyar diplomata-palántát küldött a közös külügyminisztérium. Ezekben az esztendőkben Andrássy gróf jóvoltából egyre nagyobb választéka volt Bécsnek magyar, tehát magyarul is tudó külügyi növendékekben. Viszontagságos érkezése után ez a fiú csak másnap kerített rá alkalmat, hogy közeledjék - magyar a magyarhoz. Ebéd utáni feketézés közben kissé távolabbra vonva a többiektől (hölgyek is voltak jelen), kik társaságba merültek - azt mondta nekem halkan, közömbös hangon, bár súgva: - Kállay Benjámin méltóságos úr kéri, hogy a február elején esedékes jelentéseket személyesen te magad hozzad fel Bécsbe, s keressed az alkalmat, kérlek tisztelettel, hogy ővele találkozhassál. - Majd zavartalanul így folytatta németül: - Bevallom neked, az átkelésnél kivert a hideg verejték a zajlásban, úgy markoltam a padot, mintha a következő jégtábla kettészelni készülne csolnakomat. - A szakállas morva főkonzul (Wrede) mosolyogva hallgatta a végmondatot, s értelmezte is: - Én majd csak akkor kelek át Zimonyba, ha gőzhajóval tehetem. Ritkán állt be a jég a Dunán a Száva-torkolatban, hogy gyalog járhasson át az úti levelet felmutató úri nép, de a szüntelen zajlás már decemberben megkezdődött, s még februárban is koccantak jégtáblák, jégszirtek a belgrádi part felé oldalazó átkelő-ladikokhoz. A kiszállóhely monarchiánk főkonzulátusi palotája előtti tér, palotánk alatt állt a szerb útlevél-vizsgáló hivatal szerényebb épülete. Távcsővel nemcsak az érkezők személyazonosságát ellenőrizhettük ekképp, hanem már az átkelés küzdelmes perceinek is részesei lehettünk, valahányszor vízre végre­ szállni bátor akadt odaát, tehát a magyar parton, Zimony alatt. Társalgásunk tárgyánál maradtunk, a zajló Dunáról hosszan-hosszan be­szélgethettünk volna, ha a főkonzul mindenkori banalitását, konzulátusunk dicséretét elő nem veszi­­ palotánk Belgrád egyik legszebb, tán legszebb építmé­nye s az előttünk s tőlünk elkorlátolt tér a szerb főváros egyik legélénkebb közterülete. S ezután tért rá a bécsi s a minisztériumi pletykákra, amikkel feleségének is tartozott, aki mintha csak adott jelre, már addigra férje mellé fasszírozott. 836

Next