Kortárs, 1984. július-december (28. évfolyam, 7-12. szám)
1984 / 9. szám - Cseres Tibor: A Foksányi-szoros (regény, IV. rész)
Ezért kérdezték az időt a székely férfiak egymástól: - Csíkba megyen-e koma, vaj Háromszékbe a vásárra? Nagy egyetértés mutatkozott, s ha kellett, nagy titoktartás is. Történt s éppen Rugonfalván, hol Orbási Balázzsal együtt valánk, más-más irányból érkezvén, egy udvaron, hol fogaljainkat ellátták, sokan gyűltek össze. Megismervén őt, harsányan kiáltozni kezdtek: „Halljuk Balázs bárót!” Orbán máskor sem, itt sem kérette magát, fellépett a kocsi ülésére s oly dörgedelmes szónoklatot vágott ki, hogy az atyafiak szájában kialudt a pipa az ámulattól. A beszéd persze oda konkludált, hogy 48-at, 49-et most kamatostul visszafizetjük a muszkának. Történt, hogy a keresztúri csendőrjárőr, melynek Rugonfalván is volt illetékessége, éppen akkor haladt el az utcán ama kapu előtt, amikor Balázs báró hatalmas éljenzés közben leszálloit szónoki magaslatáról. A kakastollasok megálltak, s a kapun kifelé tódulók közül az őrmester ujjason ragadta a legtekintélyesebbnek s leghitelesebbnek látszó székelyt (Bedő Mihálynak hívták őt), megtudakolta: - Mi történt itt, atyafi? - Hol, instálom? - csodálkozott Bedő. - Ott ii, ahol éljeneznek. - Itt ugyan nem éljeneznek. - Valami csak történt ott, ahol az imént az a nagy éljenzés hallatszott. - Ott, instálom, semmi. Kerek egy világon, a föld kerekségin semmi. - Deiszen igen sokan vannak kendtek. - Sokan hát, mert kalála vót. A faggatásra köréjük gyűltek az udvarról kiáramlók, hallották Mihály bácsi válaszait, s bólogattak, hogy bizony kalálra vót, a javából. Mennyire élt tovább a gyanakvás a csendőr őrmesterben, nem derült ki, de a járőr tovább andalgott kakastolla alatt. Csíkban az alispánt is beavattuk haditervünkbe. Becze Antal aztán ismervén alárendeltjeit, a legalkalmasabbnak továbbadta a titkot, melyet csudamód megtartottak. Minket, kik a történendőket felülről irányítottuk, csak akkor fogadtak el tárgyaló félként ezek a szolgabírák, ügyvédek, főjegyzők, ha közvetlen fölöttesük jelenlétében tehették. Ez szinte túlzásnak látszott, ahhoz képest, amit Udvarhelyt vagy Háromszéken tapasztaltunk a toborzók körében. Pedig az összeírás, a jelentkezők kiszemelése, becserkészése, lajstromba szedése Csíkban sem volt kevésbé eredményes: nyolcszáz kiszolgált katonára számítottunk, s amikorra mi odaértünk, s az alispánt új hivatali helyiségében felkerestük, már ezernél többen iratkoztak fel a vállalkozásra. Igaz, hogy számukra a hadmozdulatok idejére, tehát amikortól kézbe veszik a fegyvert, fejenként és naponta 2-2 forint díj ígértetett meg. A somlyai gimnázium tanári kara is be volt avatva, s bírván a diákság lelkes hangulatát, megígérhették: a felsőbb osztályosok buzognak a kedvtől, hogy Moldovában hadat viseljenek az orosz ellen. Alig győztük magyarázni, hogy pelyhedző állú hősöket, kik a fegyverforgatásban gyakorlatlanok - nem alkalmazhatunk. Becze tiszti főügyész (később alispán) új hivatali helyiségéről szólván, nem