Kortárs, 1984. július-december (28. évfolyam, 7-12. szám)
1984 / 9. szám - Tornai József: Az isten-semmi (vers)
TORNAI JÓZSEF Az isten-semmi Te voltál ott a hó fölött a kopár fa ágán, midőn kamaszkoromban síléceimmel dombról -dombra feléd suhantam, te hívtál, hogy ott maradjak a hidegben, a téli dercés köd-hálóban is, te voltál a síkság homály-szoknyájába belenyilazó rétisas-vijjogás, te voltál, mikor gyerek révületben hókristályok körme kaparászta a kis szoba hunyorgó ablakát, te voltál a lábam előtt feketedő hosszú nyelvű mocsár, te voltál a bíbicek szakadatlanul villogó jajgatása, te voltál a kemény nádszálakat újra megbúgató szél, te voltál, kit kerestem hármat-ütötte gyalogutakon, bénultan üldögélve a rám-vetődd augusztusi nap oroszlánszájában. Te vagy az isten-semmi: himnusz és haláltánc, nem szólalsz meg csak az árván hagyott bogáncs tüskés fejében, csak a levágott kisborjú anyjáig visszareszkető térdeiben. Sokáig laktál templomokban, vizekben, galambjaim farktollában, a port elverő esőcsöppektől orromba szálló illatban, a göncölszekér