Kortárs, 1988. július-december (32. évfolyam, 7-12. szám)
1988 / 7. szám - Vas István: Azután - Nehéz szerelem IV. (emlékirat, XVIII. rész)
20. SVÁBHEGYI KÖZJÁTÉK Mégis, reggel, valahányszor Marit elkísértem az angyalföldi villamosig, Pestre érve önkéntelenül föllélegeztem: itthon vagyok, szülőföldemen, a Lipótvárosban, a Csáky utca környékén, ahol minden zugot ismerek. Hát Budát netán ellenségesnek éreztem? Nem éppen. Hiszen micsoda gyönyörűséggel bámulgattam a Korzóról vagy a Pozsonyi úti erkélyről, Vas István Azután Nehéz szerelem IV. akárcsak hajdan a Veronika utcairól - igaz, hogy onnan Pesttel egybefogva. Csak benne, Budán nem éreztem biztonságban magamat - ha például a Baka utca környékén mégis razziába keverednék, nem tudnám, hogy merre iszkoljak. Pedig most már majdnem minden éjszaka a Baka utcában aludtam. Egyrészt, mert Marika nem szívesen engedett ki egymagamban a sötétségben. Másrészt, mert magam is kényelmetlen érzéssel indultam el a Baka utcai éjszakában. Főleg pedig azért, mert hiába, hogy a környék még mindig otthonos volt, maga a Sas utcai lakás egyre veszélyesebbé vált: el kellett hinnem a szép szőke házparancsnokunknak, hogy a házmesterné, amint megjelenek, átfut a Vadász utcai rendőrségre, így hát, ha néha elkerülhetetlenül mégis ott kellett aludnom, olyankor másnap korábban keltem föl, mint Marikánál, hogy eltűnhessek, még mielőtt Leitgébnének ideje van a Vadász utcából nyakamra hozni a rendőrséget. Legtöbbször persze mégis Marikánál aludtam. De azért úgy intéztem, hogy lehetőleg naponta beugorjak a Sas utcába, az esetleges postámért, meg jelezni Leitgébnének, hogy még élek, és nem adtam föl a lakásomat. Ilyenkor sem időztem odahaza negyed óránál tovább, nehogy időt adjak neki a sürgős feljelentésre. Egyik reggel, miután Marikát a Berlini térre kísértem, mielőtt beültem volna a Club kávéház teraszára, egy kis kerülővel hazalátogattam a Sas utcába. Az előszoba padlóján egy nevemre szóló idézést találtam - nyilván a postanyíláson dobták be - a hetedik kerületi rendőrkapitányságra, a Hársfa utcába, tintával rá volt írva, tanúvallomásra. Éppen aznapra szólt, elővettem az órámat, még odaérhetek a kitűzött időben. Telefonálni akartam előbb Marikának, de a Giraud mással beszélt, márpedig ha tovább időzöm ott, Leitgébné elér azalatt a Vadász utcai rendőrségre. Eh, mit, ez nem lehet komoly ügy, elvégre miben is tanúskodhatok én, és különben is, mi közöm nekem a hetedik .