Kortárs, 1994. január-június (38. évfolyam, 1-6. szám)

1994 / 2. szám - Kiss Irén: Jókai szellemi exhumálása - avagy a Jókai-olvasók erkölcsi rehabilitációja

7, hogy az olvasó azt mondja rá: ez még megtörténhetik!... Nem lesznek ebben utópiai államok és k­ariai emberek; nem lesz ennek színhelye egy még fel nem fedezett sziget; mindenütt az ismert földön fog a történet lefolyni... Segélyül hívtam az ismeretet, a hitet és a képzelmet." Az író tehát azt vallja, hogy ismeretei alapján, hite és fantáziája révén lehetséges Európa jövőjének megkonstruálása — akár száz évre előre is. Külön figyelemre méltó, hogy az egyes európai országok között lehetséges katasztrófaforrásként jelöli meg a fajgyűlöletet, a nemzeti­ségi ellenszenvet és önfenntartási törekvést, a politikai pártok kiegyenlíthetetlen ellentéteit, a nyílt parlamenti harcot, a hagyományok és az újító kedv között feszülő ellentétet, az alatto­mos ligákat , szent és nem szent szövetségeket, úgymint jezsuitizmus, internacionálé, nihiliz­mus, mohamedán fanatizmus. Mindezek az „örök harc” elemei, amely az általános fegyverke­zésben nyilvánul meg, a tőke és a munka(erő) közötti harcban, főleg pedig az „erkölcsi életalap” és a „társadalmi rothadás” — vagyis a morális lényegű ego és az immorális kö­zeg — közti örök küzdelemben. Jókai azért olyan bizakodó az „erkölcsi életalap” jövőbeni fennmaradását illetően, mert szilárdan hiszi:, ,még száz év múlva is lesznek emberek—sokan lesznek —, kik hazájukat szere­tik, kik az emberiség nagy bajait orvosolni törekszenek —, kik a néperkölcsöt nemesítik —, kik a felvilágosodást terjesztik —, kik a semmiből teremteni, az embererőt istenerővé emelni igyekeznek... de ezekkel szembe fog állani az a másik óriás, akinek a neve TVtM, a Semmi, aki nem hisz semmit, se Istent, se hazát, se nemzetet, se túlvilágot, se államot, se emberi törvényt, se családot, se becsületet, se költészetet; aki megtagadja a múltat, nem bánja a jövendőt, akinek nincs más célja, mint a mai nap, más ura, mint az én, más törvénye, mint azt tenni, ami neki jólesik Romantikus ellenpontozgatással is vádolhatnánk A jövő század regénye íróját, ha szavai nem lettek volna olyannyira látnokiak — ha nem azt a különös hasadást írta volna meg, amely­nek következményeit szenvedi immár az egész világ. Jókai így folytatja az őt a regény megírásá­ra ösztönző tényezők ismertetését: „S nem önként jön-e e tudat nyomában a hit, hogy ez nem folyhat örökké így? Ezen a hiten alapul az a mű, amit írok... egy hipotézisre van építve az egész. Egy találmányra, mely a világot át fogja alakítani.” Jókai szemléletében tehát valóságos csodára — technikai csodára — van szükség ahhoz, hogy a kontinens megszabaduljon a politikai élet értékelvű és haszonelvű pártokra való hasa­dásától, a haszonelvűség, a technokrata szemlélet eluralkodásától. Ez a technikai csoda az id­or, amely szinte az isteni mindenhatóság képességével ajándékozza meg az embert. Persze ez megint csak túlságosan is romantikus gondolatnak tűnhet, ám az író világosan látja, hogy az emberiségnek, keserves útján, előbb-utóbb választania kell az isteni és az állati késztetések között: nem maradhat mindörökké szánalmas Kentaur-lény. Az író hisz abban, hogy lesz majd egy találmány, amely tökéletesen átalakítja a világot, és megteremti a munkás hazaszeretet, a józan emberszeretet és az emberi tisztesség, a lelkiis­meret egyetemes államát. Persze nem a Fukuyama által beharangozott egyetemes és egységesí­tett fogyasztói világállamra gondolt Jókai, amely világállam eszméjével szemben már tekinté­lyes filozófusok fejezték ki fenntartásaikat — éppen a nemes eszmék, a szeretetelv és a lelkiismeret vélhető hiánya miatt. Jókai államszövetsége nem az eszméitől és múltjától meg­fosztott, állatiasan önző emberiség rémlátomása. Nem a Történelem vége, hanem egy új törté­nelmi korszak kezdete. A regény második részének az író Az örök béke címet adja, kedvenc gondolkodója, Kant hasonló című értekezésére utalva. Ebben a német romantika kiemelkedő filozófusa a követke­zőképpen határozza meg az emberiség jövőbeni közösségét: „a Föld egyetlen pontján történt jogsértés valamennyi helyén megérzik: ez garantálja az államok közti örök békét, érvénybe lép a »világpolgárjog«.”

Next