Kortárs, 1997. július-december (41. évfolyam, 7-12. szám)
1997 / 7. szám - Veress Miklós: Gondolatok egy szótárban
Veress Miklós Gondolatok egy szótárban 1. Muskátlikat izzad a délután, és rálaszál egy eltévedt darázsra a digitális óra kattogása - kiságyban fordul, így fordít Milán magának épp valami anyanyelvet, mit Istentől a maga jogán elvett; s kirajzolódnak száján a szavak - a lét előttiek, a lét utániak; talán már hazugok, talán még igazak: egy széttört világ sok cserépdarabja, melyben magát még egésznek mutatja; majdajozik és hajdinzik e blabla, amit unokám kitalál magának (és ennek a fülleteg délutánnak) - csak Haydn - talán hajdina - bár Mozart lehet inkább, ki netán idekószált, hogy zenék mézillatát le ne késsé, mint az eltévedt darázs zümmögése. 2. A némaság egy álmot gőgicsél, káromkodik vagy épp Istent dicsér, kinek még nincsenek oly szavai, miket helyettünk fog kimondani; vezényszavakat, reményszavakat, vagy csak ami egy sebzett nyelv alatt csiszolódik, mint homokká kavics, hogy elfeledjem magunk- magam is, míg megtudod - hallod-e, Kismilán -, hogy nincsen semmi különbség közöttünk, bár hamarébb vagy későbben születtünk: szavak vagyunk egy ezredév falán