Kortárs, 2000. január-június (44. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 1. szám - Baji Lázár Imre: Mária-felejtés
Baji Lázár Imre Egy idő óta megnőtt a szívem S a szép bűnöktől keservesen tiszta S most hirtelen csak Tégedet keres Egy szüzetlen és bűnös kálvinista. Ma tudom, hogy csak Mária maradt, Szívemet most már csak Mária lássa Se Mária nem régi fancsali, De mindennek egyesítő, nagy mása. Ady Endre Az írástudók elöljárója, Ruben gyűlölettel eltelve, haragjában így szólt az ott állókhoz: „Íme annak a sátra ez, aki közöttünk meg az egész nemzetben zavart keltett, és ekkora dicsőségben részesül?” Odament, fel akarván borítani a koporsót, Mária koporsóját, a testet pedig a földre hányni, de keze elszáradt egészen a könyökéig, és odatapadt a koporsóhoz. A botránkozó angyalok vaksággal sújtották az elöljáró népét. Ő pedig, ki fájdalmában és félelmében megtért, a Pétertől kapott olajággal a megvakult nép közül a Krisztus hitére térteknek visszaadhatta a látást. Lám, a szardeszi Szent Meliton apokrif könyvének tanúsága szerint még a kegyelemmel legteljesebb ártatlanságot megtestesítő emberi személy képét is a békétlenség mandorlája környezi. Joggal tartja tragédiának David F. Wright angol protestáns teológus a tényt, hogy Mária, a megváltó édesanyja a felekezetek közötti békétlenség túszává vált. Még a katolikus hittudósok körében is vita támad a „Mária-minimalisták” és „Mária-maximalisták” között. A dogmáktól vezérelt katolikus érzületben is furcsa hullámzást mutat a Mária-ihlet. Az ezerkilencszázötvenes években egyházi dogmává vált a katolikus egyházban az assumptio, az apokrif iratokban megőrzött hagyomány, Mária lelkének és testének mennybevitele, hogy aztán a Második Vatikáni Zsinat a katolikus hagyomány rovására közeledjen protestáns kritikusai felé. Majd VI. Pál pápa az, aki helyreállítja a Cultus Marialist, és az elhalkult Mária-beszéd tovább erősödik a lengyel pápa színre lépésével. A háborús pirománia és a technokrata önkény füstjétől elsötétülő századunk gazdag a Mária-beszéd misztikus megnyilvánulásaiban: a fatimai, medjugorjei jelenések jelzik, hogy a sötétség illuminációjába foglalt kali yuga is transzparenssé válhat az ártatlan aggodalom fényénél. S ha más beszélyt, eltérő narratívát vegyítünk jelen vizsgálódásunkba, Mária mennyei jelenléte nem is oly meglepő, tudva, hogy a Tenger Csillaga kozmikus tartalmak megjelenítője is. A zodiákuson Krisztus jelképével, a Hallal szemben a Szűz csillagképét találjuk, és saját ünnepkörünkben a Máriával azonosított Kisasszony ünnepe is a Szűz jegyében keresendő. A krisztusi eón szülőanyja ő, hiszen az elmúlt kétezer esztendőben a tavaszpontot a Szűz-Hal-tengely jelölte ki metszéspontjával az ekliptikán. Mi a tét, ha a legszelídebb és legártatlanabb asszony körül ilyen háború dúl? Miért támad szakadék ott, ahol Mária híd lehetne? Hiszen Mária híd is a világvallások között. A Korán 19. szúrája, a 114 közül a leghosszabb a Maryam- Mária címet viseli. Mária egyetemességének elfogadása ez, hiszen nincs külön szúra még Hágárról sem, Izmáél anyjáról, az iszlám népeinek ősanyjáról. Mohamed és Mária között párhuzamot von a Korán, ahogy azt Robinson tárja elénk, mert mindketten az Úr igéjének hordozói. Mária transzkulturális jelenlétének fényét nem homályosítja el az a - talán etnopszichológiai komplexusoktól mozgatott - mohamedán igyekezet, hogy Jézust emberfiaként láttatva és Ábrahám, Mózes és Mohamed sorába illesztve Máriát istenszülői mivoltjától megfossza. Mária-felejtés