Kortárs, 2007. július-december (51. évfolyam, 7-12. szám)

2007 / 7-8. szám

40 terem diákjai felállnak, és köszönő zsoltárt énekelnek. Phű, nehéz ilyenkor sze­rénykedő arccal csak álldogálni. S az intézeti almanach mellé még egy palack jó bort is kapok. Az igazgatói szobában a vendégkönyvet teszik elém. Lapjaira Szabó Magda írt kedveseket, aki visszajár találkozókra régi iskolájába. Könnyű ebéd. Megérkezett a konferenciára Pomogáts Béla és Szörényi Lász­ló is. Eszegetünk Aczél Gézával, Görömbei professzor úrral. Pomogáts és Szöré­nyi együttesen tíz kötetre való irodalmi anekdotát tárolnak a fejükben. A sírver­sekre terelődik a szó. Londonban, az íróasztalom bal fiókjában, kis füzetben van vagy ötven. S hozzájuk tehetem ezt a hármat Ortutayról, Király Istvánról és Ger­gely Sándorról: Itt nyugszik Tutus, Inkább gonosz, mint butus. Király Istvánt hantolták itt el, Gyászolják Sztálin és Hitler. Itt nyugszik a Gergely. Sokáig volt Szergej. Szépszámú közönség előtt kezdődnek az előadások. A két főelőadót, Stan­­deisky Évát és Görömbei Andrást ábécérendben követjük, így rám valamikor es­tefelé kerül sor, Vasy Géza előtt. Fárasztó. Egyik-másik előadásban sok az üresjárat. Van, amiben más sincs. Arról beszélek, hogyan dolgozták fel 1956 témáját Nyugaton. Említem az ame­rikai Robert Audrey A hősök árnyéka című, 1958-as drámáját, ami Rajk Lászlóról és Júliáról, harmadik (negatív) hősként pedig Kádárról szól. Lefordíthatatlan, sőt átdolgozhatatlan színdarab. De a témát újból meg lehetne írni. November 17. Délelőtt lerójuk kegyeletünket Csokonai Vitéz Mihály sírjánál. Szép, nagy öntött­vas obeliszk áll rajta, immár makulátlan állapotban. Hevert egy ideig félredobva, amikor a temetőt megszüntették. Aranybetűs felirata fekete alapon: „A Múzsák­nak szózatja / A Sírt is megrázkódtatja / S életet fuval bele.” Csak szebb ez a maga bumfordiságában, mint amit 1947 táján valamelyik pesti presszóban Határ Győző és kaján társai írtak volna róla, ha a XX. században él. („Itt nyugszik Csokonai, / Gyászolják rokonai”?) Az írószövetség nevében L. Simon László mond beszédet, s érdekes Csoko­­nai-legendákat említ. A garabonciás diák népmeséi hős volt. Olykor négylovas hintón érkezett, ám csak egyet csettintett az ujjával, és a hintó lovastul egyszeri­ben köddé vált.

Next