Kortárs, 2012. január-június (56. évfolyam, 1-6. szám)

2012 / 6. szám - Horváth Péter: M. S. A szabadság szörnye (elbeszélés)

HORVÁTH PÉTER M.S. A szabadság szörnye Az apát hónapok óta nem­ tudott felkelni a betegágyából. A kolostor ügyeit az általa ideiglenes per­jellé kinevezett Pius atya intézte. Hírei szerint az ügyek nem álltak rosszul. A Katalin-templom újjá­építése a végéhez közeledett. A főhajó hosszában az oltártól a nagykapuig futó rianás, amely a nagy földindulás idején tette használhatatlanná Isten hajlékát, hogy azon némelyek szerint a pokolból följáró ördögök szabadon közlekedhessenek, betöltetett temérdek földdel, kőzúzalékkal, majd megint csak földdel. Hat teljes hónapon át jártak az ökrös szekerek a hegyoldaltól a templomig és vissza, a fél Kancsal-hegyet elhordván. Úgy néz ki most a hegyoldal, hová az apát az ágyából éppen odalátott, mintha óriás markolt volna bele. - Évekig tart majd, mire a hegy sebe beheged, s újra megtelik zölddel - tűnődött a beteg. - Épp úgy, mint a város szívén a háború ütötte seb. Minden győzelem veszteséggel jár. Gyász és fájdalom hullámai gyengítik a hitet. Örömet kellene adnunk, mind több és több örömet. - Elmélázott. - Az Úr hatalmas keze mindent elsimít idővel... Soha nem járhat le végtelen órája. Nem úgy, mint a miénk. Mióta a felcser hetente kétszer vágott eret rajta, csak könnyűnek mondott, sótlan zabkását fo­gyaszthatott, vízzel erősen hígított, langyos kecsketejet volt szabad innia, abból is keveset, nehogy testnedveinek felborult aránya még inkább megkavarodjon. Pius atya különös eréllyel gondoskodott róla, hogy betartassanak a felcser testvér szigorú javal­latai. Őrt állított az apát ajtaja elé, hogy a testvérek ne zavarhassák apró-cseprő ügyeikkel. Csak az ál­tala megrostált hírekhez juthatott, nehogy feleslegesen izgassa magát. Mindezen vigyázatok dacára az apát feje örökké lüktetett, lábát köszvény húzta, tüdeje sípolt. Napjában kétszer elájult. Gondolatai regulázhatatlanul kergették egymást. Még végére se jutott egynek, már másik szikrázott fel az elmé­jében, hogy a következő pillanatban az is ellobbanjon. Ilyenkor tisztán hallotta az Angyal szavait: - Készülj, páter! Hamarosan eljövök érted. - Még dolgom van itt! - Köhécselve próbált az ágyában felülni. - Majd ha befejeződnek az egy­házépítés minden munkálatai, ha tető kerül a födémre, színes ólomüveg az ablakokra... - beszélt a szobáját megülő homályhoz. - Majd ha az új szárnyas oltár képei is elkészülnek, és végre felszen­telhetem a templomot... - Kiverte a víz. Erőtlenül hanyatlott vissza a párnáb­a. Miért e gyengeség? Talán nem látja Isten angyala, hogy neki ezer és egy ügyben kell még dön­tenie, sorra vizsgálván minden körülményt, adódó vagy éppen csakis nagy nehézségek árán megra­gadható lehetőséget, hogy a lehető legjobb határozásokat tehesse, megerősítvén a hit megrendült fundamentumait a városban? Bár Selmecet elkerülték a harcok, kardvágás nélkül hódolt meg a győzedelmes Ulászló vérte­seinek, azért a testvérháború itt is alaposan felforgatta a korábbi viszonyokat. Sok selmeci polgár­nak estek el rokonai Kassa ostrománál, hová a támadó János Albert herceg hadai éppúgy a közel­ben vonultak át, mint a város felmentésére érkező Ulászló vértesei. Útjukat tűz és vér kísérte. Az egymásnak feszülő seregek felélték a környék élelmiszer-tartalékait, egész nyájak tűntek el a kör­nyékbeli hegyekből. A katonák csordákat hajtottak el, lisztet és bort raboltak, az élelmiszer ára az egekbe szökött. A kereskedőkaravánoknak nyomuk veszett, félelem járta a vidéket. Senki nem tud­ta, mit hoz a jövő. A békekötések hírét újabb dúlások követték, mintha Mátyás halála után Isten is el­hagyta volna a vidéket. Az apát mégis bízott a jövőben, s míg a rombolás ülte a maga torát északon, keleten és délen, ő belefogott a templomépítésbe. Hogy miért éppen neki, s nem másnak kell befejeznie az általa kez­dett munkálatokat? Immár harminc éve vezeti a selmeci domonkos kolostort. Ennyi idő alatt nem tudott kinevelni és kiemelni a többiek közül egy alkalmas testvért, hogy az majd helyette a rendhá­zat irányíthassa? Talán nem volt a páterek közt vezetésre termett jelölt? Itt van mindjárt Pius atya, kinél erélyesebb, szívósabb, ravaszabb, konokabb fráter nem szolgálta még a rendet. Ő talán nem HORVÁTH PÉTER (1951) Budapest

Next