Kortárs, 2013. július-december (57. évfolyam, 7-12. szám)

2013 / 7-8. szám - Bogdán László: Vaszilij Bogdanov: Vigadjunk tehát - Találkozások egy magyar költővel (vers)

BOGDÁN LÁSZLÓ Vaszilij Bogdanov: Vigadjunk tehát Találkozások egy magyar költővel 1. ESTE A BÁRBAN A fiatal, sovány magyar költővel a bárban találkoztam, egy májusi estén. Abszintot ivott, és némán, félrehajtott fejjel bámulva néhány nem létező pontot az asztalon hallgatta a jamaicai trombitást. Asztalához kéredzkedtem, ebben az esti órában általában tele van a bár, most a törzsasztalunknál is idegenek ültek, kövér, harsogva beszélő, spicces amerikai turisták. „Ne haragudj -jött oda Pierre, az ismerős pincér -, azt hittem, ma már nem jösztök, különben sem tudtuk volna tartani az asztalt, nagyon vadak, követelőzők ezek az idióták..." „Itt jól vagyok!" - nyugtattam meg, s én is abszintot rendeltem, és egy korsó sört, Léna is bármelyik pillanatban befuthatott. Megvárom, gondoltam, s amikor kihozták az italokat, poharam felemelve ránéztem asztaltársamra, és biccentettem. Ő is felemelte poharát, tétován bemutatkozott, de nem értettem jól a nevét. „Maga német?" - érdeklődtem. „Nem, magyar vagyok - húzta el a száját, és kesernyésen vigyorgott. - Maga pedig, a nevéből ítélve, orosz." Igen, bólintottam, és néztük a danolászó amerikaiakat. Kiderült, a város, ahol született és felnőtt, Trianon után Csehszlovákiához került, ő pedig elindult a világba, Berlinben él, német lapoknál újságíró... Itt tartottunk, amikor egy vékony, karcsú nő állt meg az asztalunknál, és hunyorogva, ijedten nézett. „A feleségem" - mondotta az idegen, felugrott. A harmadik párizsi füzet keltezése szerint a versciklus három, egymástól elütő változatát­­ végül a második mellett döntöttem, ez szerepelt különben az Orosz ábrándokban is - 1924 februárjában írta. „Különös kísérlet - magyarázza Léna nagymama -, egyik része szó szerinti, versbe tördelt idézet a magyar költő egyik írásából, amely a Panoráma című osztrák lapban jelent meg. A lapot átadta neki, hogy láthassa, hogyan ír, de különben a velejét már elmondta hosszú, elszánt, áradó monológjában azon a felejthetetlen estén. Nagy hatást tett ránk a monológ is, a cikk is, egy ide­ig mi is úgy néztünk mindent, az állandóan változó valóságot, a mozgó világot, mintha filmet akarnánk rendezni, és na­gyon jól szórakoztunk, mert valami természetesen állandón kitűnt a képből. Évtizedekkel később fordíthatta le néhány izgalmas, Párizsban írott versét az Emlékkönyv című kötetéből, furcsa nyolcsorosokat, de érdekes módon benne vib­rált párizsi éveink hangulata. S akkor olvastuk el németül néhány regényét, a San Gennaro vére című, Nápolyban ját­szódó regénye nagyon tetszett nekünk, de Márai emigrációban élt, ráadásul Amerikában, hiába fordította volna le, nem talált volna rá szovjet kiadót.­­ Tatjána Bogdanova KORTÁRS 2013 / 07-08 BOGDÁN LÁSZLÓ (1948) Sepsiszentgyörgy

Next