Kortárs, 2014. január-június (58. évfolyam, 1-6. szám)
2014 / 2. szám - Szigethy Gábor: Végenincs történetek 12. - Mikor tartóztatták le Darvas Ivánt? (kortársalgó)
kortársalgó I 49 (Nem felejtették el! Film, Színház, Muzsika, 1959. július 31. Kürti László oktatja ki a film megtekintéséért tolongó nézőket: „Hát igen, itt tartott filmművészetünk jó része fél évvel, háromnegyed évvel az ellenforradalom után, és még rágondolni is rossz, hová jutott volna a magyar filmgyártás, ha ezen az úton vonszolódik tovább.") 1957. ősz: közeledik a Gerolsteini kaland bemutatója. Film Színház Muzsika, címlapfotó augusztus 30-án: Házy Erzsébet, az Operaház művésznője játszsza a Gerolsteini kaland című új magyar film főszerepét. Egy héttel később fénykép és riport a film egyik szereplőjével, Kiss Manyival. Szeptember 13- án „kritika": Kürti László lebilincselő szellemi teljesítménye. „A humor elsősorban a furcsán komikus helyzetekből, félreértésekből, csattanókra kihegyezett dialógusokból fakad, így is találkozunk azonban néhány emlékezetes színészi alakítással, s méghozzá nem is elsősorban a főszerepekben. A főszereplők közül mindössze a gerolsteini hercegnőt alakító, filmen először szereplő operaénekesnőnket, Házy Erzsébetet érdemes kiemelni: kellemes meglepetés, határozott nyereség." A szórakoztató filmvígjátéknak kettő, azaz kettő főszereplője van: Házy Erzsébet és Darvas Iván. Csakhogy Darvas Iván nevét tilos leírni. A színész akkor már éppen a Gyűjtőben, magánzárkában tölti börtönbüntetését, később a szaros kübliket ürítgeti elegánsan és szorgalmasan Márianosztrán. Ám a film forgatására költött nem csekély összeg nem veszhet kárba, tehát a filmet be kell mutatni (lásd mint fent: népgazdasági érdek), és Darvas Iván, ha nem írjuk le a nevét, akkor nincs. Vegyék tudomásul ezt az egyetlen, megkérdőjelezhetetlen igazságot az elvtársak és mindenki! Szeptember 27-én apró hír a Film Színház Muzsikában: „A Madách Színházban a Királyasszony lovagja című Hugo-színjáték erősen közeledik a 100. előadáshoz. Don Cesar de Bazan szerepét Perényi László játssza." Perényi László korábban De Camporeal gróf apró szerepét alakította, most főszereplővé lépett elő. Nem néztem meg többet az előadást. Fél évvel később, 1958. február 14-én felújították A hazug előadását. Remek színész, Horváth Tivadar „örökölte" Darvas Iván szerepét. Láttam az előadást. Megértettem, mit jelentenek a minden iskolai ünnepségen harsogva dalolt szavak: „a múltat végképp eltörölni". Darvas Ivánt évekre „eltörölték". Az 1969-ben megjelent Színházi Kislexikon szerint: „1949-ben a Madách Színház szerződtette, ott játszott 1956 végéig. Hosszabb szünet után 1962-ben lépett újra színpadra Miskolcon." Hosszabb szünet után bájos fogalmazás. A Magyar Ki Kicsoda 1990-ben úgy tudja: „1949-56 a Madách Színház tagja, a forr.-ban [? - Sz. G.] való részvételéért 1957-59 börtönben volt. 1959-63 segédmunkás.” Négy évvel később a Magyar Színházművészeti Lexikonban ez olvasható: „1949- 56 között a Madách Színházban játszott. 1957-1959- ben politikai okokból kirótt börtönbüntetését töltötte. 1959-63 között segédmunkásként dolgozott." Elbűvölően gerinctelen korszínűség. 1994-ben - épp a pufajkás bolsevik lett a miniszterelnök - ki tudja, mi az egyetlen helyes (és kockázatmentes) álláspont Magyarországon 1956-ról?! Ki kicsoda 2000: „1949-56 a Madách Színház tagja, a forr.-ban való részvételéért 1957-59-ben börtönben volt." Egy adat minden lexikonban (megkerülhetetlen kézikönyvek az utókorban!) téves. Darvas Iván nem 1949-1956 között volt tagja a Madách Színháznak, hanem 1949-től 1957. május végéig. A műsorújság tanúsága szerint 1957. május 15-én a színpadon még Lelio, május 16-án Don Cesar de Bazan. Aztán vége lett a színházi évadnak. A színház bezárt, Darvas Ivánt bezárták. Mikor? 1988 őszén vásároltam meg és olvastam el Tolnay Klári első szám első személyben (Párkány László által lejegyzett) könyvét. Olvastam, nem értettem. „1956 decemberében vészjóslóan csengettek. Iván a fürdőszobában lubickolt, szokásához híven dudorászott. A csöngetésre egy pillanatra abbahagyta a dalolást, majd amikor a jövevények beléptek az előszobába, tovább folytatta. Nyomozók érkeztek, Ivánért jöttek. Iván kecsesen, jókedvűen perdült ki a fürdőszobából, és szertartásosan meghajolt: - Uraim, már vártam önöket... A nyomozók megkönnyebbültek, mert nem kellett mondaniok a szabványszöveget, hogy mit tudom én, milyen kormány nevében letartóztatom. Iván néhány holmit vett magához, közben felöltözött. Néma búcsú, cinkos kacsintás és két ujjal a győzelem jele az ajtóból." Mindez nem történhetett 1956 decemberében. Láttam Darvas Ivánt 1957 tavaszán a Móricz Zsigmond körtéren, láttam színpadon, és 1957 márciusában az újságolvasók szavazata alapján ő volt Magyarország legnépszerűbb férfi színésze. Aztán évekre - „hosszabb szünet" - eltűnt. Csak felesége, Tolnay Klári tudta, hogy mikor, melyik börtönbe mehet beszélőre. („A politikai rendőrség tisztjei többször jártak nálam azzal a kéréssel: váljak el Darvas Ivántól, mert