Kortárs, 2018. január-június (62. évfolyam, 1-6. szám)
2018 / 3. szám - Gömöri György: A szabadságharc emlékezete egy 1850-es kiadványban
visszatért az 1848-as eszmékhez, s 1879-ben magáénak tekinti Petőfi Sándort. Arany János persze nem sejthette, hogy Petőfi eszméi még három-négy nemzedékkel később is érvényesek lesznek, és szelleme még 1956-ban is hatni fog. De visszatérve a Magyar írók albumához, abban még egy szép vers gyászolja Petőfit, az Aranynál jóval fiatalabb, 1829-ben született „Sz... [Szász] Károly” verse. Ez a Hallom dalaidat... című vers az Emléklapoknál jóval részletesebben, tizenkét verszakon át kíséri végig Petőfi életútját, a második verszakban a Cipruslombokra, a harmadikban a János vitézre utalva. De a vers bizonyos értelemben az ötödik versszakban tetőzik: „Hallom a szabadság szilaj énekeit, / Miktulharsogták a forradalom szavát. / Mellyek megindíták a veszteglő rónát, / S forró lángba hozták a kárpátok havát. / A vész elszégyenült erőtlen hangjában, / S a fene vad állat felsírt barlangjában.”20 Bár a gyászolt költő neve nem hangzik el, két szakasszal arébb bárki ráismerhet alakjára, hiszen Szász felteszi a szónoki kérdést: „Ki maradt van otthon vesztegelve, / Mikor elkiáltád te a »Talpra magyar!«-t!"20 Ezután jött a „végveszély”, aminek eredményeként elhallgatott a lant, és a csatában kettétört a kard. A befejező rész képzeletben felidézi „a futó magyar sereget” és Petőfi „halvány” árnyékát, azaz kísértetét. Itt azonban enyhe képzavarba szalad bele Szász, amikor így folytatja: „A véres homlokon, szétzilált fürtökben / A te visszajáró lelked áll előttem”.22 Én kurzíváltam a „lélek” szót, hiszen Petőfi éppenséggel Szász által ismert testi valójában jelenik meg előtte, kezében vértől csöpögő karddal. Ez után a melodramatikus felütés után szép lezárása a versnek az utolsó szakasz, ami nem a halott költő képével, hanem költészetén keresztül próbálja feltámasztani Petőfi Sándort: „Nem tudom feledni hatalmas éneked! / Mire emlékeznék még a szív a múltból, / Ha dalodat s vele téged is elfeled? / Dalodon merengve a szív visszagondol / S mint idéző szóra, te kikelsz sirodból.”23 JEGYZETEK 1 Nemeskürty István, Diák, írj magyar éneket! A magyar irodalom története 1945-ig, II. kötet, Gondolat, Budapest, 1983, 493. 2 Szilágyi Sándor (szerk.), Magyar írók albuma, Pest, 1850, 45. 3 Szemere Bertalan, Utazás külföldön. Válogatás Szemere Bertalan nyugat-európai útinaplójából, Helikon, 1983, 472. 4 Új magyar irodalmi lexikon, szerk. Péter László, 3. kötet, P-Zs, Akadémiai, Budapest, 1994, 2301. 5 Szilágyi, i.m., 95. 6 C/o., 96. 7 Uo., 8 Uo. 3. 9 Arany János összes költeményei, Szépirodalmi, 1964,108. ,0 Uo., 45. A Magyar írók albumában „nyugati" áll a régies „nyugati" helyett. 11 Szilágyi, i.m., 45. Szendrey Júlia albuma legjobb tudomásunk szerint elveszett. 12 Kassák Lajos idézi erről Arany János jegyzetét: „Miért nem jött [Petőfi] Szalontára? Mert Berényből Váradra egyenesebb... s ő sietett meghalni". Szép szó, 1936, 4/5, illetve Kassák Lajos, Csavargók, alkotók, Magvető, 1975, 139. 13 Arany, i. m. 130. 14 Uo., 115. 15 Uo., 120. 16 Uo., 140. 17 Egressy 1850. szeptember 16-án tért vissza Törökországból, de csak egy évvel később kapott hivatalosan kegyelmet. Egy héttel később már levelet írt Aranynak, amiben beszámolt Petőfi halálának körülményeiről, idézi Szűcs Gábor, Petőfi halála, Corvina, 2011,46. 18 Arany, i. m. 350. 19 Uo., 577. 20 Szilágyi, i.m., 308. Itt a korabeli helyesírást használtam. A „kárpátok” nyilvánvalóan ma „Kárpátok” lenne, a „felsírt" szó pedig „felsírt”-nek felel meg. 21 Uo. 22 Uo. 23 Uo., 309. KORTARS 2018/03