Kortárs, 2018. július-december (62. évfolyam, 7-12. szám)
2018 / 7-8. szám - KRITIKA - Kolozsi Orsolya: Szeifert Natália: Az altató szerekről. Kalligram, 2017
1881 kritika A kötet harmadik fejezetének címe: Anna naplójából. A fentebb említett Juhász Gyula Annája lép elő főszereplővé (nem véletlen tehát az emlékversek párhuzama). A fejezet címadó költeményét a tisztelt költőelőd emlékének ajánlja egyébként a szerző, de a vers több tisztelgésnél, az emlékezés szubjektivitásának rabságát, vagyis azt a pszichés állapotként leírható folyamatot fogalmazza meg, ahogy az emlékképek mindennapjaink állandó látványává válnak, egyre inkább befolyásolva a személyiséget. A múlt ezer apró mozzanata, egy ismételt gesztus, egy vissza-visszatérő szó így válik hosszú éveket végigkísérő (terhes) érzelemmé, és teszi élhetetlenné a mindenkori jelent: „már csak múltunk van" (mérleghiány). A könyv két utolsó (szökési kísérlet és modoros modortalanságok című) fejezete megtartja ugyan az emlékezés tematikáját, de a nyitó fejezethez hasonlóan újra a közösségi líra perspektívájába helyezve. Juhász Gyula mellett így olvashatunk Borbély Szilárdot, Oláh Jánost, Kocsis Zoltánt és Rékasy Ildikót felidéző hommage-verseket, Petőfi Sándor, Vörösmarty Mihály, József Attila és Ady Endre szövegeivel komolyan játszó átírásokat, hogy ezekhez (is) kapcsolódva keserűen mutassa végül a szerző, miként őrizzük „a leszegett fejű emlékeket" (szökési kísérlet) „szavakra szomjasan" (szomjúság), mert „védekezünk a felejtés ellen" (fejfákból titkot). A szerzőtől megszokott műfaji és tematikus sokszínűséget, mégis markáns szemléleti egységet megvalósító, a nyelvi megformáltság és a nyelvi játék magabiztosságát egyaránt tükröző újabb verseskötetével Oláh András a mai kortárs irodalom frissességéhez és a magyar lírai hagyományokhoz egyformán kötődik. Világos, a különböző jelentésrétegeket mégis kihasználó kifejezésmódja miatt úgy vélem, széles körben szívesen olvasott kötetté válhat az április bolondjai. KOLOZSI ORSOLYA (1980) Budapest KOLOZSI ORSOLYA Szeifert Natália: Az altató szerekről Kalligram, 2017 Az altató szerekről egy feltűnő borítójú regény: kiszikkadt, felrepedezett, türkiz színű talajon egy nő fekszik, arcába hulló hajjal. Nem világos, hogy halott vagy eszméletlen, mindenesetre semmi jót nem sugall, a kép hangulata a veszteséget, a teljes magára hagyatottságot idézi. Nem is vezeti félre az olvasót, hiszen Szeifert Natália regénye két olyan női sorsot tár elénk, amelyekben valóban ez a hangulat, életérzés dominál. Vallomástevő, egyes szám első személyben megszólaló hősnői Zelma és Zsuzsa, akik felváltva jutnak szóhoz, két szólamban mesélik el különböző, de hasonlóképpen szomorú és magányos életüket. A regény két cselekményszála egy találkozásból bomlik ki: az első fejezetben egy balesetből lábadozó, egyedülálló, harmincas lány betér egy könyvekkel telerakott, antikváriumhoz hasonló kávéházba, ahol az ott dolgozó nővel váltanak néhány semmitmondó szót, de érezhető, hogy találkozásuk mélyén valamilyen megmagyarázhatatlan erő rejlik. „Nem volt ott rajtunk kívül senki, ő véletlenül a szemembe nézett, én meg úgy éreztem, ismerem, de nem jutott eszembe, honnan, honnan ismerhetném. [...] Jó negyvenes nő, ápolt, a haja egyszerűen összefogva a tarkóján, csak ahogy rám nézett, az tűnt ismerősnek, a szeme. Zöldesbarna mély fény, mint egy Tolsztoj-regényből kinéző nőalak." Mindketten beszélgetni szeretnének, ám ez a vágyott dialógus elmarad. Találkozásuk azonban mégiscsak fontos, mert innen tekintenek vissza az életükre, s hosszú monológokban mesélik el gyerekkoruktól nagyjából a furcsa találkozás idejéig. Zelma kései egyke, anyja zongoratanárnő, aki sokszor nehezen birkózik a gyerek jelentette felelősséggel, ráadásul rosszul viseli, hogy lánya nem lesz zongoraművész. Férjével való kapcsolata is hűvös, a férj olvasásba menekül. A lány tizennyolc évesen elveszíti anyját, majd pár év múlva az apját is, magára marad, és teljesen céltalanul sodródik el egy tragédiáig, egy banális, mégis súlyos balesetig. A felnőtté válással nem képes szembenézni, magányát és a célok hiányát alkohollal, drogokkal és állandó szexuális aktusokkal igyekszik csillapítani. A találkozásukkor a negyvenes évei elején járó Zsuzsa élete sokkal hétköznapibb (talán éppen ezért sokkal könnyebb vele azonosulni). Patikus anyja és antikvitásokkal foglalkozó apja rossz házasságban KORTARS 2018 / 07-08