Kortárs, 2019. január-június (63. évfolyam, 1-6. szám)
2019 / 1. szám - Pruzsinszky Sándor: Müller Gyula nagy naptára (próza)
PRUZSINSZKY SÁNDOR Müller Gyula nagy naptára Ahogy belépett a fogadó ajtaján, rögtön meglátta a sárga falragaszt. „Köröztetik!", kiáltották az öklömnyi nagybetűk. Ahogy a kisebb betűs szövegre tévedt a tekintete, megpillantotta saját nevét az összeggel: ezer pengőforint vérdíj a sikeres feljelentőnek! A torkában érezte megint azt a hideg tűszúrást, amit két napja, megpillantván az első osztrák járőrt a behavazott pesti utcán. (Mintha a sötét ablakok rendre azt kérdezték volna: tiszta-e a lelkiismereted?) - Alázatos szolgája az úrnak! - Megborzongott. Megesküdött volna, hogy az előbb még senki se állt a pult mellett. A köpcös-tokás kis emberke mézédes mosolyával közelebb lépett: - Szobát méltóztatik? - Egy éjszakára. Egyetlenegyre. - Csak kétszobás lakosztályaink vannak, konyhával. - Épp ilyenre gondoltam. A fogadós áthatóan méregette a szőke szakállas fiatalembert. - Szabad megkérdeznem... Uraságod egyedül van? - Lát valakit még mellettem? - kérdezett vissza nyersen. Felsejlett benne, hogy már látta valahol ezt a szürke szemű, püffeteg arcot, melynek jelentéktelenségét csak a széles barkó enyhítette valamelyest. - Szabadna a passierscheint vagy az útlevelet? - Az okulárét orrára csippentve, fontos mozdulattal kézbe vette a gyűrött okiratot. - Ön Kovács János úr, Tardonáról? Ha szabad kérdenem, mi a foglalkozása? - Láthatja - mondta a fiatalember. - Lakáj vagyok - és kopott zöld pantallójára mutatott. - Laborfalvi művésznő belső inasa. - Á, művésznő? - a köpcös úgy nézett rá, oly mohó érdeklődéssel, hogy beleremegett a tokája. - Szabadna megkérdezhetni: hol művészkedik az a művésznő? - A Nemzeti Színházban. - Kovács János úr, libériás inas, Tardonáról motyogta maga elé a köpcös, miközben beírta a nevet a vendégkönyvbe. Bejelentkezett a Marczibányifogadóba az 1849. év utolsó napján... „Egek!", gondolta a fiatalember, mert végre eszébe jutott, hol látta ezt az arcot. 1848 sugaras tavaszán a Kerepesi úton felsorakozott nemzetőrök között, az első sorban, amikor ő mint kiképzőtiszt a szuronyos puska használatát magyarázta nekik. - A falragaszt méltóztatik nézni? Azok ott a bujkáló főkolomposok... A Kossuth, a Petőfi... No meg az a Jókai... vagy Jókai? Tetszik tudni, a másik rebellis főfirkász, akire szintén kötél vár! Nem sokan futkároznak már szabadon a főkutyák közül, hehe... A napokban akasztották a Perényit, a Szacsvayt, a Csernust meg azt a polákot, a Woronieczkyt, hála a magasságos Mindenhatónak! „Elállt az eső, rajzanak a férgek", gondolta a szőke fiatalember undorodva, de hangosan csak ennyit mondott: - Az első emeleti lakosztályt kérem. Fölmentek a recsegő csigalépcsőn. - Méltóztatik látni: két utcaszoba, alkofón, előszoba, konyha... Megfelel az úrnak?