Kortárs, 2019. július-december (63. évfolyam, 7-12. szám)
2019 / 10. szám - Márton Gyöngyvér: (Anyámnak a nyelve hegyén) (regényrészlet)
hőségben ott tisztálták, sulykolták az asszonyok a mosott ruhát. A kert emelkedőjén, az elkerített majorságudvar létrás tyúkólét tetű ellen petróleumos fáklyával kellett belül „megjáratni” - veszélyes, büdös munka, de azt is el kellett végezni. Az üresen tátongó csűr, a játékra kiváló, kisikált pajta, ráadásul az aprózárral felforgatott udvar sokáig volt kedves játszóterünk! Kerülgette szegény mama a rengeteg ámbalázst, a sok ládát és kosárfélét, amiket szétrámoltunk, mert nekünk ugyebár a hancúrozás, a bújócska, vagyis a rosszalkodás jutott örökkézig s mindenről az eszünkbe! Különösebb szidásokra, büntetésekre ugyan nem emlékszem, legfeljebb néha nem jöhetett át a szomszéd leányka vagy a nálunk még csintalanabb unokatestvér, akiktől nagynéném szerint úgyis csak rosszat tanulunk, mi mást! Szívest-örömest segítettem a háztájiban, amint már cseperedtem, és mama boszorkányosan értette minden fortélyát a gyermeki kíváncsiság fölpiszkálásának. A mellette eltöltött idő, ülü szárnyán, huss!, tovaszállj! A szorzótábla, az igeragozás gyakorlása vele kész móka volt nekem, noha a többi gyerkőc a kínok kínjáról nyafogott. A gethes kedvenc - ahogy emleget egy kései irigyem, máig ható megrovással a mosoly megött... A hétköznapokból egy csomó jól bevált fogalom idővel és szerre kikopott; szinte észrevétlen szoktunk az idegenül hangzó kifejezésekhez. Románul egyáltalán nem vagy még alig tudtunk, bár a városlakókat nyilván hamarabb elérte mindenféle változás. Nálunk, Vásárhelyt egy-kettőre ragadt ránk az új, ha jó, ha rossz, mint a bogáncs, de falun mintha kevésbé rohamosan, kevésbé feltűnően lenne úrrá a romlás. Késlekedve, hogyne, mégis sokféle veszteség, nyomás, furcsaság, sokszor a kényelem, a flancolás leple alatt... A másik nyelvvel való vesződés, a változó adminisztráció napi nyűgei, nehézségei, a gyakori megszégyenülés közepette. Már egy másik, szerelemtől kábán, magam választotta hazában, melyet illendő anyaországnak említeni, egyszer Csurgóra vetett a jó sors. A patinás gimnázium udvarának faóriásai és a hajdani hírességek szobrai között bóklászva épp Csokonai Vitéz Mihály versein merengtem, mikor egyszeriben földbe gyökerezett a lábam a meglepetéstől: a felirat szerint előttem ugyanis bizonyos Nagyváthy János szobra meredezett. Nosza, nyomozni kezdtem a kiléte felől, életéről, tevékenységéről... Könyvtári kincsek között bukkantam rá egyik művére, a Magyar házigazdasszony 1830-as kiadására. És azzal vissza íziben nagyanyám mondásához, vissza hozzá, hiszen szinte megvilágosodtam! A háztartás számos csínja-bínjának olvasmányos leírását a Magyar házigazdasszony lapjain olyan élvezettel és átszellemülten faltam, mintha hajdani nagyanyámmal társalognék! A sokféle tennivaló szemléletes leírása, hangulata visszavarázsolt, vissza, a szoknyája mellé. Mint amikor veteményeztem, palántáltam vagy gyomláltam, kukoricadarás keverttel etettem a napos csibéit, rucáit, vagy a főtt pityókát aprítottam a vederbe a „kendős" malacnak... A téli disznós persze évközben a gyakoribb baromfivágás, húsvétkor rendszerint a bárányölés talán nem kerülne szóba, hiszen sosem szerettem ezeknél jelen lenni - bár csirkét vágni, forró vízzel kopasztani s felbontani, darabolni tudok! -, de mégis előjön minden... Időnként a kellemetlen szagoktól is migrén tört rám, furcsa rohamokkal, szóval törölném inkább az egyes szagélményeket, egyik-másik ízt és illatot az emlékezetemből, ha sütni-főzni s enni nem szeretnék! Mama konyhája, kamrája földjét, falát tapasztottam, meszeltem, padlót is súroltam, sulykoltam a gőzölgő ruhát a patakon, a télire való befőzések idején szorgosan szedegettem fel az érett gyümölcsöt, zöldséget, hogy aztán legyen mihez nyúlni. A csomóba gyűrt újságpapírral óvatosan tisztogattam a koromtól a lámpacsövet. Volt idő, mikor még nem volt áram, nem volt betonút, se gáz, se csapvíz a sós tavairól régóta híres fürdőhelyen... Esti foglalatosságainkra szertartásosan, nagy előszeretettel készülődtem, hogy a petróleumlámpa fényénél mama felolvashasson, vagy ha estére maradt, varrogatni ta-