Korunk Évkönyv, 1980

GAAL GYÖRGY: Házsongárdi Panteon

A városban élő, dolgozó emberek kevés kivétellel a temetőben pihennek meg. Így válik a régi temető a város történetének tükrévé, ahol a látogatóban évszázadok­kal korábbi események, történelmi életpályák emléke elevenedik meg, s a város szel­lemét talán csak itt, a megbékélt holtak kertjében tudja igazán megérteni. Az er­délyi városok legtöbbjében régi sírkertek vallanak a múltról, közülük azonban jelentősége folytán kiemelkedik a kolozsvári Házsongárdi temető: nemcsak egy város, de egy egész országrész csaknem négy évszázados történelemkönyve. Igazi panteon. A fejedelemség korától szocialista jelenünkig vezetnek sírjai. A Házsongárdi temetőről könyvet lehetne írni. A külföldön elhunyt Herepei János monográfiát készített róla, a kéziratos mű, sajnos, hozzáférhetetlen. A temető múltjával foglalkozó régebbi irodalom még így is elég nagy. Kelemen Lajos, a Házsongárd talán legjobb ismerője számtalanszor vezetett temetőlátogató sétákat. 1940 márciusában és áprilisában az Ellenzék riportere Emlékezzünk régiekről főcím alatt öt ilyen, inkább képzeletbeli látogatást jegyzett le, amelyeken Kelemen Lajos a temető múltjáról, az ott eltemetett tudósokról, írókról, színészekről stb. beszélt, foglalkozás szerint csoportosítva őket. Talán még érdekesebb Kelemen Lajos két tanítványának, Kohn Hillernek és Zsakó Gyulának 1911-ben az Erdélyi Múzeum 5—6. füzetében megjelent sírkő-összeírása. Hatvankét 1700 előtti feliratot másoltak le, közlik a kövek nagyságát, s néhol a fényképét is. Ezeknek a sírköveknek nagy része napjainkra már eltűnt. Egy 1633-ból származó koporsó alakú követ a múzeum őriz, néhányat pedig az egyházak helyeztek biztonságba. Érdemes volna egy kis kollektívának régészeti szempontból átkutatni a temetőt, annál is inkább, mert né­hány régi követ az elmúlt hatvan év is a felszínre dobott. Ezek számbavétele, illet­ve annak a tisztázása, hogy az 1911-es összeírás anyagából mi maradt fenn, még most is sürgető feladat. Egy-egy terméskőbe vésett felirat évről évre olvashatat­lanabbá válik, nem beszélve arról, hogy hány követ pusztítanak el nemtörődöm­ségből — akár mert lecsiszolják, akár mert feldarabolják tölteléknek a betonba, írásunknak nem célja az ilyenszerű számbavétel, mi művelődéstörténeti szempont­ból térképezzük fel a temetőt. Főleg azt akarjuk bemutatni, mi található ma a Házsongárdi temetőben. Módszerünk eltér az eddig használtaktól: nem foglalko­zási ágak, sem pedig évszázadok, illetve évtizedek szerint csoportosítjuk a sírokat. GAAL GYÖRGY HAZSONGARDI PANTEON 247

Next