Korunk Szava, 1933 (3. évfolyam, 1-23. szám)

1933-09-15 / 18. szám

302 VILÁGSZEMLE. Az Oss. Rom. VI. 6-i száma pápai szózatot közöl melyet a Szentatya 250 zsurnalista 22 állam képviselője előtt tartott a „katolikus sajtó nagy missiójáról május hónapban.“ Az a tény, hogy az Egyház feje mond ilyen jelentős szavakat és ő alkalmazza a „nagy missió“ kifejezést a sajtó méltatására, nagy jelentőséget kölcsönöz e szavaknak. Szükséges, hogy tudo­másul vegye ezt mindenki és vonja le a következtetéseket. E szózatban kiemeli a Szentatya, hogy Isten parancsa: legyetek szentek, a sajtó képviselőinek is életprogramm. Ez az alapja minden aktivitásnak. Magára a sajtóra áttérve „szócsőnek“ nevezi, egyúttal „a közvélemény alakítójának“ is — mindkettő igaz; e két fel­adatból világos a zsurnalista egész nagy hatalma és felelőssége. A katolikus zsurnalista tudja és érzi és ez jogos büszke­séggel töltheti el őt, hogy az általa és társai által gondozott munka­tér ép oly nagy kiterjedésű, mint az Egyház maga — kiterjed az egész világra. Úgy közvetítse a szellemi kincseket a közön­séggel, hogy a katolikus újságíró felette megtisztelő hivatása a lap minden rovatára alkalmazást nyerjen, nem csak a hivatalos részre,­­ minden egyes rovaton alkalmazzon a katolikus újságíró krisztusi pecsétet. A katolikus zsurnalista ily módon az Egyház felette értékes szócsöve lesz, a hierarchiáé és a katolikus tanoké. Igaz, hogy a katolikus sajtó ezáltal még nem válik alkatrészévé a tanító Egyháznak, mindig tanuló egyház marad. De mindenütt azt hirdeti, amit az Egyház, a népek tanítómestere tanít híven követve a Mester parancsát: menjetek és tanítsatok! Ebben talál­ható a katolikus zsurnalista legnagyobb dicsősége, ebben talál­hat megnyugvást és igen nagy jutalmat, egyúttal igen nagy ösztökét is, hogy mindig jobban előhaladjanak munkásságukban. Ha a katolikus zsurnalisták szócsövei az Egyháznak, másfelől a hívők tolmácsai, ők fogják fel az echót, melyet a tan kivált a hívekben. Hogy egy modern szóval éljünk, nem csak szócsőnek, de az Egyház, az igazság, a hit és a keresztény élet hangszórójának lehet őket elnevezni. Végül hangsúlyozta a Szentatya, hogy a kato­likus újságírás nem csak hivatás, de missió is. A katolikus zsurnalizmus legyen nyilvános hitvallás! Az apostoli áldás, melyet ez alkalommal kiosztott a pápa, kívánsága szerint nem csak a szerkesztők és munkatársakra vonatkozott, hanem az előfizetőkre is és különösen a sajtó apostoloknak szólott. Mindebből világos, hogy a Szentszék ma nagyobb súlyt helyez, mint bármikor azelőtt egy erős és harcképes sajtóra. Ez minden munkatárs számára vigasztaló jelenség és komoly intelem minden katolikus olvasó számára. A mammut sajtókoncernek ideje lejárt. G. K. Weekly május 25-i száma közli, hogy a Rothermere koncern ki akart terjeszkedni Bristol városára. E célból rövid úton sok kérdezés nélkül felvásárolta a helyi lapot, az „Evening Times and Echo“­­ot és azt „Evening World“-ra keresztelte át. A közönség Bris­tolban azonban nem kívánt Londonban gyártott vélemények rabja lenni és egy világkoncert újabb szellemi áldozataként szerepelni. Új lapalapításra szánta rá magát. A lap megindult „Evening Stan­dard“ elnevezéssel. Az eszme tüzet fogott Bristolban és vidékén, tömegesen jelentkeztek az előfizetők. Az üzleti világ elhatározta, hogy a helyi lapban inszerál. Mivel a hirdetési bevétel a cent­ralista koncern lapjainál erősen visszafejlődött a krízis idején, az új lap nem csak megállotta a versenyt, de messze túl is szárnyalta ellenfelét. Belgiumban, mint ismeretes az egyház hatalmas prog­ramot állított össze abból a célból, hogy a munkanélküliség ellen küzdő társadalom segítségére siessen. Ennek a programnak első etappjaként minap kezdték meg a mecheln­i szeminárium építését, amely 250 építőmunkást hét éven át foglalkoztat. Anglia. Nemrégen hírt adtunk arról, hogy Angliából — a szentév alkalmából — munkanélküliekből álló zarándokcsoport indul Rómába. A The Universe propagandája révén 5200 font gyűlt össze erre a célra. A munkanélküliekből álló zarándokok első csoportja, mintegy 350 résztvevővel, szeptember 24-én indul Londonból az örökváros felé.­­ Az angliai nagyarányú rekato­­lizációs mozgalom krónikája nem mindennapi esetről számol be. Dustonban legutóbb egy öreg munkás konvertált, aki százéves volt s a minap, mint az egyház hű fia tért örök nyugalomra. A német középkor. Az „Institut für wissenschaftliche Pädagogik“ és a „Badische Lehrerverband“ nyári kurzusra hívta össze tagjait Freiburgba. A kurzus két napos volt (július 31. és augusztus 1.), centrális gondolata: „A történelem, mint a szellem útja.“ Az előadások anyagát a sokszor­ elrágalmazott középkor adta, tehát az a kor, amelyben németség és kereszténység elvá­laszthatatlan egységet jelentett. Az előadók végig megőrizték tárgyilagosságukat, nem szépítették a tényeken túl a középkort, amint ez mostanába divat bizonyos katolikus patrióta körökben, orátoroknál és romantikus esztétáknál, másrészt organikusan cáfolták a másik oldalon még mindig hitelképes voltak­ él meg­fogalmazást a „nuit gotique“-ről. Néhány előadás címe fogalmat ad a kurzus nívójáról: „Pápaság, császárság — Sacrum imperium“, „A középkor társadalmi rendje“, „A skolasztika nagy századának valóságszemlélete“, „Walter von der Vogelweide és a keresz­tény-német emberi eszmény“, „A középkori plasztika szelleme“, „A középkori bensőség és irodalmi kifejező művészete“. (Az elő­adók nagy része egyetemi tanár.) Az előadások atmoszférája Pflieger megállapítását igazolta: „Európa szellemi nemessége a katolicizmus é­s erősen "kicsen­dülő tanulsága, hogy Németország, de Európa se tud eligazodni és maradandóan berendezkedni a középkor (természetesen nem a Voltaire-féle középkor) ismerete nélkül. Az előadások közös gondolatmenete tovább építette Ranke vallomását („Jede Zeit ist unmittelbar zu Gott“): minden kor az isteni gondviselés tervei szerint mozog és a benne élő embernek és­­ kultúrmunkájának szüksége van a megváltásra. Az „objektív szellem“ (Hegel) csak kivonatolt része az isteni léleknek, amelynek teljessége nem fér meg földi méretekre szabott korokba. Épen ezért a történelem is csak tükröződése és kivonata az örökkévalóságnak. A középkor, különösen Aquinói szt. Tamás és Dante százada szép és gazdag utánzata az örökkévalóságnak. Akkor még nem az ember volt az Universum középpontja és szt. Tamás „Summa“-jának szigorú gondolatrendszere, amely annyira idegen a mai ember élet felfogá­sának, magától értetődő világrend volt. Természet és kegyelem­ egyformán elismert valóságok a középkori ember, a „Mensch Gottes“ előtt, a bigottnak csúfolt középkor a tudomány első forrásának tartotta az érzéki megismerést: nihil est in intellectu, quod non fuerit in sensu. A különbség, hogy a valóságnak a tisztelete nem zárta ki transcendens, érzékfeletti kegyelem el­ismerését. Ez a teljességre törekvés, a természet és a kegyelem harmóniája jellemzi a középkor minden emberi alkotását. A tarragonai és a barcelonai érsekek legutóbb kiadott pásztorleveleikben nyomatékosan felhívják a katolikus pedagó­giai intézmények vezetőit, hogy a Szentatya óhajtásának meg­felelően az ifjúság szociális nevelésére különös gondot fordítsanak. A MAGYAR KATOLIKUS NAGYGYŰLÉS PRO­­GRAMMJÁHOZ. I. A Krisztus Király oltalma alatt, kiala­kuló katolikus akció mindmáig nélkülözi az ünnepélyes fel­ajánlást. A prímás Ő Eminenciája szándékának ismeretében a katolikus közönséget is felhívjuk, készüljön és kívánja a katolikus akció ünnepélyes felajánlását Krisztus Király szent­­séges Szívének a lehető legünnepélyesebb keretek között. Amikor a tömegek bizalma meginog gyakran a vezető emberekben is és a jóakaró vezetők az akadályok torlaszait látják emelkedni a kibontakozás útjain, az egészséges élet­ösztön Fentről várja a támaszt és méltó kifejezést kíván érzésének. II. Bűnbánatunk jeléül és elégtétel gyanánt egy kér­lelő és engesztelő napot kérünk beiktatni a katolikus napok sorába, amikor az ország minden templomában szentségimá­­dás mellett az Egyház összes szolgáinak szentmiséi által kérlelték és engeszteljék meg Krisztus Király Szívét. 1. hogy szűnjék meg a lelki válság, mely korunkat jellemzi és társadalmunkat széjjel bontja, miközben szembe­állítja egymással a mesterségesen kialakított osztályokat. 2. Hogy szűnjék meg a titkos társaságok hatalma, melyek minden jónak kialakulását hazánkban és másutt is, e nagy hatalommal és szívós, szervezett céltudatossággal aka­dályozzák. 3. Hogy adjon a Gondviselés a szegény magyar hazá­nak mielőbb ismét egységet a hitben és addig is közeledést lélekben a különböző hitvallások között. 4. Hogy adjon a katolikus tábornak papságot Jézus szentséges Szíve óhaja és kívánsága szerint, akik égő fák­lyái legyenek a szeretet és buzgalomnak, adjon világító tüzeket és vonzó mágneseket, az isteni szeretet fókuszában. Adjon ihletett keresztény világi vezéreket.

Next