Korunk, 1928. január-június (3. évfolyam, 1-6. szám)
1928 / 4. szám - SZEMLE
DISPUTA A manifesztális és a látens feudalizmus Fáskerti Tibor szerint cikkem hitet és meggyőződést rombolt össze a Korunk több olvasójában. Vájjon igazi hit és igazi meggyőződés-e az, ami ilyen könnyen meginog ? Valamennyiünknek közös tulajdonsága, hogy szeretünk ragaszkodni hibás gondolatmenetekhez és helytelen tettekhez, dacára annak, hogy azok hibás, helytelen voltát érezzük. „A lélek kész, de a test erőtelen.“ Valamennyien többé-kevésbé két emberre estünk szét és ez a két ember többékevésbé hadilábon áll egymással. A kétely, a lelki tusa, a lelki egyensúly elvesztése innét származik. Egész természetes, ha — kivált szellemtudományi — kutatók eszméi között olyat is találunk, ami hibásnak bizonyult és a hibás részek elhagyásával több kutató elme munkájának eredményét összerakva egy tökéletes egészet alkotunk; de viszont az emberi lélek előbb említett tulajdonságát tekintve az is természetes, hogy ragaszkodunk dogmákhoz, amelyekről tulajdonképen tudjuk, hogy nem igazak. Fáskerti Tibor — minthogy ő ortodox-marxista — hozzászólásának, egész gondolatmenetét egy általa gondolkozás nélkül, hallgatólagosan felvett axiómaszerű tételre építi fel. Ez a — nyilvánvalóan hibás — axióma egy negatívumba merül ki: negligálja a földmagántulajdon és a termelőeszközök magántulajdonának, a politikai és a gazdasági eszköznek ellentétességét. Ha negligáljuk a politikai és a gazdasági eszköz ellentétességét, akkor persze nem láthatjuk meg azt, hogy a meglevő társadalom kompromisszum a politikai és a gazdasági eszköz, valamint az ezeken alapuló feudalizmus és kapitalizmus között. Az ortodox marxisták pedig nem engedhetik meg maguknak, hogy meglássák az elvi ellentétet a politikai és a gazdasági eszköz között, mert akkor arra is rá kellene jönniök, hogy a meglevő társadalmi berendezkedés kompromisszumos képződmény és akkor fel kellene adniuk a dogmáikat, amelyekre viszont, mint a hamis módon beállított énjük támasztékára szükségük van. Cikkem azért „rombolt össze“ többekben „hitet és meggyőződést“, mert az illetők Énje alól kihúzta a támasztékot, az ortodox marxizmus dogmáit és így az énjük pozíciója a Übericchel és az eltolt „Es“-szel szemben megbillent. Hogy két cikkemben leközölt állításaim jelentőségét világosabban lehessen látni, egy nomenológiai körülményre szeretném a figyelmet felhívni. Feudalizmus és kapitalizmus alatt nem azt értem, amit ez elnevezések alatt eddig általában értettek. Ezeket a fogalmakat a 19-ik század eszmekörében gyökeredző vulgár közgazdaságtan és ortodox marxizmus egyaránt külsőleges, jogászi módon értelmezte. A feudalizmusnak főleg közjogi jelentőséget tulajdonított: a földbirtok, vagyis a földjáradékra való jog elidegeníthetetlenségét. A kapitalizmust szerinte ennek a közjogi korlátnak a hiánya és a magánjognak az előtörése determinálja. A 19-ik század eszmekörében gyökeredző felfogás a feudalizmus és a kapitalizmus közötti különbséget tehát abban látja, hogy ez előbbiben a földtulajdonosok a földjáradékot a közjog értelmében, az utóbbiban pedig