Korunk, 1928. január-június (3. évfolyam, 1-6. szám)

1928 / 4. szám - SZEMLE

318 Szemle jezés értelmezésének kérdését mégis ezek affinitása tisztázza a legközvetle­nebbül. S főleg tisztázza egy alkalma­zott értelmezés: egy ilyen eset, mint az Adyé, amikor olyan prózával és szö­veggel találkozunk, amelynek élmény­köre és hevületi attitűdje, sava-borsa és atmoszférája évekkel később ver­sekbe áthangszerelve tér vissza; ahol fordulatok és futamok, szólamok és hangulatok bukkannak föl, melyek ké­sőbb versekben érnek gazdag gyü­mölccsé. A stilometriai vizsgálatok akár lé­lektani, akár formai irányban mindig jó szolgálatot tettek a költői interpre­táció területén. Ha valaha, valaki Adyt veszi ilyen stilometriai vizsgálat alá, akkor kétségtelenül Ady fejlődése szem­pontjából is ez fog a legmeggyőzőbb adalékokkal szolgálni s főleg ezeknek a máról-holnapra készült szövegeknek az alapján. Ez a könyv azonban még más szempontból is bizonyitó erejű, Expressis verbis ezekből a szövegekből derül ki leginkább, hogy micsoda esz­mék és politikai erjedések nevelik Adyt. Általában Ady hagyatékából ezek a szövegek azok, amelyek emberi és lelki fundamentumára a legközvetlenebbül utalnak. (Fehér Dezső az anyag összegyűjté­sével tényleg megbecsülhetetlen mun­kát végzett.) (Kolozsvár) Gaál Gábor Sípos Domokos Sipos Domokos fiatal „halál-versei“ erdélyi novellista ha­láláról megemlékezett a Korunk. Azóta a novellista Sí­posról kiderült az is, hogy verseket is irt, sőt többé-kevésbé jó verseket. Ver­seit, melyeket eddig Sipos Domokos fiókja őrzött, az Erdélyi Szépmives Céh Vágtat a Halál cimen már ki is adta, a barát Szentimrei Jenő meleg­hangú életrajzi bevezetésével. A ver­seket s álta'ában Sipos Domokos iro­dalmi tevékenységét nem méltatja és nem elemzi Szentimrei. Szentimrei csu­pán elmesél egy életet. Az erdélyi kritika viszont annál többet beszélt e versekről s méltán: a zsendülö erdélyi magyar irodalom tényleg talentumot veszitett Sípossal. Az erdélyi kritika azonban mintha elírta volna magát, amikor Sipos Domokost mint a „halál“ költőjét értelmezi. Ennek az elírásnak a halál-komplexum sürü szerepén kívül a mai erdélyi irodalomban talán az is egyik magyarázata, hogy a Céh kiadá­sában megjelent versek egy, a kötet lirai légkörét nem fedő címmel indul­tak történeti útjukra, hogy a Vágtat a Halál cim meglehetős erővel szuggerálja az elírást, illetve félreértést. Pedig Si­pos versei egyáltalán nem halál-versek, illetve csak ugyanazzal a joggal halál­versek, amilyen joggal részvét vagy gondolati versek vagy lirai idillek. illetve rajzok. A halál-versek típusa meglehetősen állandó körvonalakkal él minden európai irodalomban. Sipos ver­sei nem ebbe a típusba tartoznak. A típus kedvéért : — Sipos versei böl­cseleti versek. Síposnál minden verses kifejezés a bölcselet színvonalán jelent­kezik. minden érzés és minden élmény a viadalmas gondolat s a létproblémák keservei között. A prózairó Sipos kö­zépponti problémája az emberi szociális lét, a versíróé viszont a metafizikai. Hogy azután a metafizikai szférában a halál gondolat (s nem a halál-élmény!) az élet, az isten és a lét gondolatai mellett megjelenik, az csak azt jelenti, hogy ezt a szférát meglehetős széles­séggel élte, — de nem élte kizárólago­san a halál-gondolaton keresztül. S végül is ez dönti el, hogy halálverse­ket irt-e vagy nem, eltekintve attól, hogy a halál (dacára hosszas és halálos betegségének) seholsem jelentkezik az én és az élmény színvonalán, ami külön paradoxa természetének. Sipos Domo­kos inkább az emberi sors költője, min­dig egv bölcseleti hévvel elmélyülő nívón. Állandóan egyetemes gondolatok és érzések foglalkoztatják s az egyete­mes fájdalom s az egyetemes részvét, az emberre diktált történelmi és meta­fizikai sorsban. Lényét és természetét legteljesebben az Ácsolj keresztet s a Bárányka cimü versek sejtetik,— ez a két vers jelzi maximális eléréseit is s a most már nem folytatódó fejlődés útját, ha ugyan kiélés maradt volna számára a vers, amit sorok hója alig hisz. Versei, sikeres eléréseik dacára is, kétségtelenül melléktermékek prózái mellett. (Kolozsvár) Szentgyörgyí Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék