Korunk, 1939. január-június (14. évfolyam, 1-6. szám)

1939 / 3. szám - Rozgonyi Endre: Táncsics, Petőfi, Kossuth

Rozgonyi Endre: Táncsics, Petőfi, Kossuth 197 Táncsiccsal halad együtt, aki a honvédelmet a „dézsma és regálék“ dol­gával kapcsolja egybe. Hogy a honvédelem, igazságos ügyéért a népet ko­molyan fellelkesíteni csak úgy lehet, ha messzemenően érdekeltté tesz­­szük a haza védelmében — ezt nem értette Kossuth. „Vérünket potomra nem ontjuk“ .— írták Táncsicsnak siklósi választói. A parasztság — mint már írtuk ,__többet követelt országszerte, mint amennyit a márciusi tör­vények adtak. Voltak egyes rétegei a parasztságnak, különösen Békés, Csongrád, Csanád megyékben, melyek erőszakos földosztásba kezdtek és kártalanítás nélkül követelték a feudális terhek teljes megszüntetését. Ez a radikális parasztprogram gyakorlatilag parasztforrdalomra kellett volna, hogy vezessen, a hazát védő forradalmi kormány házában. Az el­lenforradalommal való szövetkezés hangulatai itt-ott fel is léptek a pa­rasztságban. Táncsics Mihály siklósi választói az említett levélben írják: „... most megint milliókat fizessünk a váltságért? akkor jöjj inkább muszka és irtsd ki a magyarországi zsarnok urakat“. De a siklósi pa­rasztoknak nem volt igazuk. És Táncsics Mihály, aki szive minden dob­banásával a parasztsággal érzett, e hangulatok ellen fordul. Pedig Tán­csics a feudalizmus radikális, paraszti összetörésének volt a hive. 1846- ban a „Népszava Istenszava“ című könyveiben a robot és a dézsma meg­váltás nélküli eltörlését követeli. De a nemzeti forradalom ellen forduló parasztforradalmat nem akarta. A márciusi forradalommal azon­ban nem érte be a feudalizmus likvidá­lása terén. Harcolt a paraszti követelések egy bizonyos minimumának a tel­jesítéséért, épp a nemzeti egység szilárd alapjának megteremtése érdekében. És neki volt igaza! Táncsics 1848-as követelései teljesíthetők lettek vol­na, anélkül, hogy fel kellett volna merülnie a szabadságharc alatt — a jobbágyrendek következetesebb eltörlésén kívül — a maga egész terjedel­mében magának a földkérdésnek is. Hogy nem teljesítették őket, hogy Táncsicsot bolondnak tartották, szavára nem adtak, lapját betiltották — azt mutatja, hogy ellenfelei mérhetetlenül elmaradtak mögötte a nemzeti ügy szükségleteinek igazi megértése ügyében. Kossuth is elmaradt mö­götte. Az utókor nem vetheti Kossuth szemére, hogy törődött azzal, hogy „a nemességnek legyen kedve védeni a hazát“, de szemére vetheti, hogy nem törődött eléggé azzal, hogy a parasztságnak is „kedve“ legyen hoz­zá. Igaza volt, hogy közvetített a nép és nemesség között, de nem volt iga­za, amikor nem sürgette, hogy az egység érdekében a nemesség is tegyen engedményeket. A magyar parasztság önzetlenebb volt, mint urai. Miért bár elégedet­lenül a márciusi törvényekkel, de elment és védte a hazát. A márciusi törvényeket előleges törlesztésnek tekintette, de nem tette függővé vala­mennyi követelésének teljesítésétől, hogy Isaszegnél, Nagysallónál, Vácnál, Komáromnál hullassa vérét a Habsburgok ellen. Az adósság további tör­lesztésére a mai napig vár. De az, hogy a 48-­as forradalom emléke olyan eleven, különösen az Alföld népében: mutatja, hogy a parasztság nem bán­ta meg, hogy beállt katonának Kossuth Lajos regimentjébe. Nem véletlen­­ség, hogy a 48-as forradalom hagyományait a magyar parasztság őrizte meg legmélyebben. Már a 48-as forradalom is megmutatta, hogy a vagyo­nos osztályok zöme nem szívesen, csak immel-ámmal, inkább botcsinálta módon harcolt és közben is a visszavonulás útjára pislogva vett részt a szabadságharcban. A haladás és szabadság ügye rossz kezekben van a

Next