Korunk 1959 (18. évfolyam)
1959 / 7-8. szám - WERNER BOSSERT: A szabadság napja (vers)
A SZABADSÁG NAPJA Mi volt a nap, mit ünnepünkké szentel hazánkban most a boldog építés, s mely mint a munkás zubbonyán a rendjel, ragyogva hősi tetteket idéz? A múlt naptárában úgy feketéllett ez is, akár a többi bús napok, hisz addig szenvedésbe fúlt az élet, s a nappal is éjszínűvé kopott. És nem szűemlett fénynek ragyogása a harcosokhoz, börtönfalon át, s belengte, mint az özvegy néma gyásza, a sötétség az ember otthonát. Sötétség volt, akár a feldúlt földben, mi elnyelt annyi ifjú, hősi vért, sötét szobákba szörnyű éhség tört be, s mint ismerős rém, mindig visszatért. Mint háborús nap, oly sivár, sötét volt, mint bombák közt a halálfélelem, mint harctéren a füstös, dermedt égbolt, s nem biztatott a remény fénye sem. Mint szén, amit hegyek mélyéből hoznak felszínre, és ott réten fellobog, az éjsötét napok nyomában aznap a szabadságharc fényre gyulladott. A sötétségbe fűlő tömegeknek, hogy megvirradt, új utat tört a párt, a győzhetetlen Szovjet Hadseregnek nyomában a szabadság s béke járt.