Korunk 1960 (19. évfolyam)
1960 / 3. szám - SZABADEGYETEM - Kérdések és válaszok a fizika és történettudomány tárgyköréből
Volt-e fegyverszüneti egyezmény Szovjet-Oroszország és Románia között 1919-ben Fogarassy László pozsonyligetfalusi (Csehszlovákia) tisztviselő olvasónk, a magyar kommün hadtörténetének kutatója kérdezi, hogy a tudomása szerint 1919. június 22-én a dnyeszteri fronton kötött szovjet—román fegyverszüneti egyezménynek kik voltak az aláírói, mikor járt az le, s mi a tartalma? Fegyverszüneti egyezményre a román királyság és a szovjetek között nem 1919- ben, hanem már 1918 első évnegyedében került sor. Románia és Szovjet-Ukrajna 1918. március 5—8 között egyezményt írt alá, hogy elsimítsa azt a viszályt, amelyet a román burzsoá földesúri kormány 1918 januárjában robbantott ki. Az erre vonatkozó tárgyalásokat Boyle ezredes közvetítésével 1918 februárjában és márciusában folytatták. Boyle ezredes képviselte az odesszai francia és angol katonai missziót. Románia részéről Averescu tábornok, az akkori miniszterelnök írta alá az egyezményt. Ukrajna részéről pedig az odesszai szovjetek végrehajtó bizottságának, Odessza tartomány Népbiztosai Tanácsának, a Legfelső Autonóm Kollégiumnak és a Rumcserodnak a képviselői. A szovjet javaslatok 1. pontja első bekezdésének megfelelően a román kormánynak vállalnia kellett, hogy nyilatkozatot ad ki Bender és Szerebrjanyij fokozatos kiürítése kérdésében. Két hónap alatt 10 000 főnyi egységre kellett csökkenteni a megszálló csapatokat, s ezek működése csupán a román gabonaraktárak és a vasútvonalak őrizetére szorítkozhatott. A második bekezdés azt a javaslatot tartalmazza, hogy Besszarábia városaiban és falvaiban a helyi milíciára bízzák a rendőrség szerepkörét, s a rendőrség csak az ország lakosaiból álljon. A román csapatok távozása esetén a szovjet haderőkre hárul az összes kiürített pontok megszállása. A harmadik bekezdés szerint a román katonai parancsnokságnak fel kellett hagynia a Besszarábia belső életébe való beavatkozással. A parancsnokság nem rendelhetett el letartóztatásokat, nem avatkozhatott be a választott helyi szervek munkájába. Az első pont utolsó bekezdése kikötötte, hogy Románia sem egyedül, sem pedig más hatalommal együtt ne indítson és ne támogasson semmiféle, a szovjet rendszer ellen irányuló katonai akciót. A tervezet II. pontja előirányozza, hogy azokat a termékeket, amelyek már nem szükségesek a helyi lakosság és a szovjet katonai egységek élelmezéséhez, Romániának gabonával való ellátására fordítsák. Az utolsó bekezdés felveti a szovjet hadsereg katonai parancsnoksága és a román katonai parancsnokság közvetlen kapcsolatának kérdését a központi hatalmak és szövetségeseik ellen indítandó katonai művelet esetén. A román kormány ezeket a javaslatokat a minisztertanács útján még aznap, 1918. február 24-én vitatta meg. Néhány nappal később adott válaszában 1. elfogadta a feltételeket úgy, ahogyan azokat a szovjet hatóság javasolta, kivéve az 1. pont első bekezdését, amely előirányozta, hogy a román csapatok azonnal hagyják el Bendert és Szerebrajanyijt; 2. azonnali hatállyal történő hadifogolycserét irányzott elő. Eszerint a Romániában levő összes orosz hadifoglyoknak visszaadják szabadságukat és kicserélik őket az Oroszországban tartózkodó összes romániai hadifoglyokkal. E válasz alapján az említett szovjet hatóságok képviselői 1918. március 5-én jegyzőkönyvet írtak alá Odesszában. A jegyzőkönyv leszögezte, hogy a február 24-én indítványozott szovjet javaslatok és a román kormány módosító megjegyzései alapján, békés úton megoldották a viszályt. A jegyzőkönyvet elküldték a román kormánynak, és 1918. március 8-án Averescu tábornok nyilatkozatot írt alá, amely szerint a román kormány tudomásul veszi a szovjet hatóságok közös nyilatkozatát. Az erre vonatkozó okiratok a Román Népköztársaság külügyminisztériumának levéltárában és a fegyveres erők minisztériumának levéltárában találhatók. Mihai Rusenescu * Rumcserod —- az 1918-as román front, feketetengeri flotta és odesszai katonai körzet szovjetjeinek központi végrehajtó bizottsága.