Korunk 1966 (25. évfolyam)
1966 / 4. szám - TUDOMÁNYOS SZEMLE - CSETRI ELEK: Táncsics kézirat Kolozsváron
krónika Táncsics-kézirat Kolozsváron Februárban ünnepelték a tragikus sorsú Musza Dzsalil születésének 60. évfordulóját Kazanyban, ahol 1941-ig élt és dolgozott mint a Tatár Autonóm SZSZK Írószövetségének titkára. A tehetséges és már fiatalon népszerű költő, a Vörös Hadsereg politikai tisztje súlyos sebesülten került a hitleristák fogságába, a koncentrációs táborban végzett antifasiszta munkájáért a moabiti (berlini), majd a spandaui börtön foglya lett, és kegyetlen kínvallatások után 1944-ben kivégezték. Az emberségét maradéktalanul megőrző bátor kommunistának a fogságban írt több mint száz verse a háború után hazakerült; egy részét honfitársa, N. Teregulov juttatta el a Szovjetunióba, a javát pedig André Timmermans, a belga ellenállás harcosa, aki most a kazanyi ünnepségek vendégeként ellátogatott volt cellatársa hazájába. A Moabiti füzetek elnevezés alatt kiadott, sajátos tatár hangvételű versek — részben Aragon fordításai révén — közel egy évtizedes kézirat-sors után ma már az egész világon ismertté váltak, mint az igazságos ügybe vetett hit, az életszeretet és helytállás gyönyörű megnyilvánulásai. Szerzőjük 1956-ban megkapta a Szovjetunió Hőse kitüntetést, majd egy évre rá az irodalmi Lenindíjat. Musza Dzsalil, aki Giovanni Germanetto méltán állított Gabriel Périvel és Julius Fucikkal egy sorba, szovjet szülőföldre méltó fiának bizonyult, életműve a forró hazaszeretet és magasfokú humanizmus lenyűgöző ötvözete. Nicolae Breban Francisca című regényét a román kritika kedvezően fogadta, s nem érdemtelenül. Most a Viaţa românească szerkesztősége kerekasztal-értekezleten kívánta továbbvinni a különböző lapvéleményekben elhangzott esztétikai megállapításokat. Az Akadémia kolozsvári fiókja könyvtárának folyóiratosztályán, a kéziratos anyagban, figyelemre méltó munka található. Táncsics Mihály egyik kézirata (könyvtári jelzete Ms. 1566). A „vörös republikánus“ Táncsics manuscriptumát vizsgálva megállapíthatjuk: mozgalmas idők forradalmi terméke nyugszik előttünk. A mintegy 54 negyedrétű oldalnyi, cím nélküli füzet szövege öt különböző írással készült, de a sorok közti bejegyzések, toldások és kihúzások Táncsics kezemunkájának jegyeit viselik. Cím helyett ismét két különböző kéz jegyezte rá: Táncsics Mihály iratai. Mondanunk sem kell, hogy a fenti címen ez a munka nem szerepel Táncsics nyomtatásban megjelent művei sorozatában. Szövegösszehasonlítás után azonban meggyőződhetünk, hogy kéziratunk szövege megegyezik Táncsics Mihály művei X. kötetének második darabjával. Ennek címeként a kötet borítólapján ez szerepel: A forradalomról, magának a szövegközlésnek az élén pedig: A forradalomról általában. Utána a Táncsiics-kötetek ismert szövege: „A munkás nép számára írta Táncsics Mihály.“ Kiadója — mint Táncsics művei egész sorozatának — a Táncsics-bizottság, megjelent Budapesten 1885-ben. A kiadók valójában Táncsics munkájának első „szakasza“ (ahogy ma mondanék: fejezete) alapján adták a címet, tehát az említett kiadásban szereplő cím téves. A helyes cím: Forradalmi katekizmus, melyet Táncsics önéletrajza (Életpályám) nyomán a szakirodalom is számon tart. Megjegyzendő, hogy a kiadványban közölt szöveghez kapcsoltan megjelent a Fegyverre! kezdetű proklamáció is, mely kéziratunkból hiányzik. Ez megvan viszont ugyanazon kéziratos anyagban más szám alatt (Ms. 2911.). A Fegyverre! című kiáltványnak ez a példánya azért különösen értékes, mert elejétől végig Táncsics keze írása, s feltételezhetően a Forradalmi katekizmussal együtt került mai megőrzési helyére. Táncsics Mihály neve közvéleményünk előtt örökre összeforrott az 1848-as forradalommal és a munkásmozgalom kezdeti korszakával. Jobbágyparaszti sorból verekedte fel magát forradalmi íróvá. Halálos ellensége az abszolutizmusnak. Nézeteit számos röpiratban fejtette ki, köztük kiemelkedik a Népkönyv, a Hunnia függetlensége és a Nép szava Isten szava. Már a reformkorban kiemelkedett politikus társai közül radikális eszméivel; a váltság nélküli jobbágyfelszabadítást ekkoriban csak két paraszti-plebejus politikus és író, Táncsics Mihály és Petőfi Sándor követelte. 1848-ban forradalmi eszméiért kimért börtönbüntetését töltötte Budán, mikor rabcellájának ajtaját felszakította a márciusi forradalom népe, mely leoldotta a láncokat a román forradalmárok élvonalába tartozó Eftimiu Murgu kezéről is. 1848—49-ben Táncsics a Munkások Újságának szerkesztője, a parasztság bátor szószólója, a függetlenség és a demokratikus szabadságjogok tántoríthatatlan harcosa, a radikális baloldal következetes támogatója. A földkérdés megoldásának demokratikus továbbfejlesztését képviselte.