Korunk 1969 (28. évfolyam)
1969 / 7. szám - LUKÁCSY SÁNDOR: A különböző (Petőfi eszmei forrásai)
LUKÁCSY SÁNDOR A különböző 1843 őszén Irinyi József cikksorozatban fejtette ki véleményét Széchenyi adóreformjavaslatáról. A nemes gróf a Jelenkorban válaszolta bírálatra, ingerülten, de feltűnő gonddal, komolyan vette, komolyan kellett vennie az ellenvéleményt. Noha annak szerzője nem volt gróf, s akkor még csak húszéves. Éppen egykorú Petőfivel. Elképzelhetetlen, hogy a húszéves Petőfi olyan cikksorozatot írhatott volna, mely Széchenyit, szakszerűségével, alapos vitára kényszerítse. Az igaz, 1842 májusa óta néhány publikációt, verseket többnyire, már ő is maga mögött tudhatott, de adóügyben értekezni? Irinyi és Széchenyi hírlapi vitája idején Petőfi falusi ivószobák hevenyészett színpadán szaval, majd Debrecenben teng „ínséges állapotban“, ,,csontváz“-zá soványodva. Nem a telekdíj, nem az adóügy az ő gondja, hanem a Laukának kölcsön adott nyolc pengő forint, melyből hármat még nem kapott vissza, s ezért Nagy Ignác „Tekintetes Úrnál egy alázatos kérelemmel“ kölcsönért „alkalmatlankodni“ kényszerül. Közismertek Petőfi kamaszkori viszontagságai. Az iskoláit nem fejezte be; a kor szokásos és kötelező — jogászi — műveltségét nem sajátította el. Helyette, hányattatásai alatt, élettapasztalatot busásan kapott, idővel kamatoztatta is költészetében; helyette, éppen Debrecenben, Bajza tanácsára Tieck és Rötscher dramaturgiai munkáit forgatta, vélhetőleg, ha megmarad a színészet mellett, nem is haszontalanul; de ami írói-közéleti föllépését megkönnyíthette volna, ami vele egykorú pályatársainak könynyűszerrel a kezéhez állt, amit még Arany is, noha szintén félben maradt diák, úgyahogy birtokolt, s első nyilvános jelentkezésekor (Népnevelési ügyben, 1841) előmutatni kötelezőnek tartott a reformkor szabvány politikai-jogi ismeretkészletét Petőfi Szervátiusz Tibor: Petőfi