Korunk 1970 (29. évfolyam)
1970 / 12. szám - JEGYZETEK - CSEKE PÉTER: Mit olvashatna a falu?
válik országosan az irodalmi és színházi szakkörökben. A századfordulón meghívják a szegedi színház igazgatójának, ahonnan 1905-ben tér vissza Kolozsvárra, amikor is kinevezik a kolozsvári Nemzeti Színház igazgatójának. Életének három évtizedes időszaka kezdődik ekkor. Új és új kezdeményezések emelik még nagyobbá az amúgy is neves kolozsvári színjátszást. Megnyitja az új színházat, s műsorpolitikájában a klasszikus és modern színház szintézisét teremti meg. Antik dráma-ciklus, Shakespeare- és magyar drámák követik egymást, s az ifjúsági előadások olyan sora, amelyhez foghatót senki nem csinált azóta sem. Van néhány rendezése — elsősorban Az ember tragédiája és a Bánk, bán, amely realista újszerűségével forradalmasította a magyar színpadok klasszicizmusba merevedett előadásait. Színészként néhány nagy alakításával — Hamlet, Tartuffe, Biberach, A mandarin — a nagy színészek sorába lépett. Marad ideje színészek portréjának megrajzolására, színháztörténet írására (A Farkas utcai színház) és nagyszabású drámatörténetre (A magyar dráma irányai). Arra az emberre emlékezünk, akit méltatlanul szorítottak ki a színházból 1933-ban s aki 1945-ben a szocializmus szolgálatába állította megmaradt erejét. Síremlékén Hamlet monológjának néhány mondata őrzi emlékét a kolozsvári temetőben: ... férfi valál, ki a Sors öklözéseit vagy jutalmit Egykép fogadtad ... Bár ne csak emléke élne, hanem tudása, céltudatossága, akarata és művészi szemléletének perspektívája is példa volna! Jordáky Lajos Mit olvashatna a falu? Úgy látszik, hiába cikkeztek, vitatkoztak annyit a sajtóban a könyvkiadásról meg a könyvterjesztésről, Beke György kénytelen volt az év elején megállapítani, hogy a könyvhónap az idén is jelentős könyvek nélkül zajlott le. Szerinte a terjesztők a ludasok a dologban: „A könyvterjesztés az utóbbi időben mindjobban szorítja lefelé a példányokat. Ugyanis a könyvek példányszámának a megállapításakor nem az íróé vagy a kiadóé a döntő szó, nem is a mű ismerőié, hanem a hallomásból, apró ismertetőkből vagy ki tudja miből tájékozódó könyvterjesztői tisztviselőké!“ ("Falvak Dolgozó Népe, január 28). Tény az, hogy a hiányosságok nem csupán a falusi könyvterjesztésre avagy a magyar nyelvű művek kiadására vonatkoznak; a problémák, gondok ugyanis általánosak, országosan jelentkeznek, amint erre a román nyelvű sajtó s a párt központi lapja is több alkalommal rámutatott. Nyilvánvalóan: tarthatatlan állapot. Ezért van az, hogy szerkesztőségünk (a Falvak Dolgozó Népe munkatársa vagyok) egyre-másra kapja a leveleket, melyek szerint, ha már olyan mese-