Korunk 1971 (30. évfolyam)
1971 / 5. szám - NAGY GYÖRGY: A nemzetiség fogalma
NAGY GYÖRGY A NEMZETISÉG FOGALMA A sokoldalúságra törekvés és a teljesség-igény, mely szocialista társadalmunk építésének jelenlegi tartalmát alapvetően meghatározza, mindinkább áthatja a szociológiai kutatásokat is, új dimenziók, eddig fel nem térképezett területek és viszonyrendszerek felé irányítva a tudományos érdeklődést. Ez, valamint az időszerűség sajátos, a konkrét mindennapi tevékenységben is megragadható tényezői magyarázzák a nemzetiségi problematikára irányuló figyelem megnövekedését. A valóságot az eszmény nevében szüntelenül ostromló és állandóan előbbrevivő pártpolitika nyújtotta perspektívák szelleme szerint munkálkodó szociológiánk eljutott az ország etnikai-demográfiai összetételével, a román nemzet és az együttélő nemzetiségek strukturális és egymás közti viszonyaival, a nemzetiségi lét anyagi, tudati és alakzati jellemzőivel kapcsolatos kérdésekhez, felmérte azok jelentőségét, s első következtetésként megfogalmazta tanulmányozásuk kiszélesítésének és szakdiszciplínai szintre emelésének szükségességét. A szükségesség megállapítása látszólag még nem nagy eredmény, hisz lényegében csak egy társadalmi elvárás egyszerű tudomásulvételét, illetve egy objektív adottság immanenciájából kisugárzó kívánalom egyszerű rögzítését jelenti. De tekintetbe kell vennünk, hogy a tudományos kutatásban minden probléma-meghatározás szerves logikai tartozékként magában hordozza a kutatómunka megfelelő irányú felerősödésének bizonyosságát is. Ugyanakkor arról sem feledkezhetünk meg, hogy jelen esetben nem pusztán egy, a szociológia elméleti és tematikai expanziója révén előállt kérdésről van szó, hanem egész szocialista fejlődésünk szempontjából alapvető fontosságú problémáról. Amint azt pártunk főtitkára, Nicolae Ceauşescu elvtárs a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Országos Tanácsának márciusi plenáris ülésén hangsúlyozta, a hazánkban élő különböző nemzetiségű dolgozókat szilárd szocialista egységbe integráló tényezők behatóbb megismerésének, valamint az egyes etnikai-történelmi közösségekre jellemző sajátos profiljegyek, sajátos fejlődésvonalak tudományos feltárásának határozott gyakorlati-politikai jelentősége van. A jelzett szükségesség-megállapítást ez a tény rendkívül nyomatékossá teszi, de anticipálódik benne az a fellendülés is, amely a nemzetiségi közösségek problémáit pásztázó szociológiai-társadalomtudományi kutatásokban minden bizonnyal bekövetkezik. Ahhoz, hogy szociológiánk sikerrel oldhassa meg a különböző etnikai-történelmi közösségek együttéléséből adódó elméleti kérdéseket, s maradéktalanul betölthesse a nemzeti-nemzetiségi viszonyok tanulmányozása terén ráháruló feladatokat, számottevően gazdagítania kell fogalmi kifejezőeszközeit. Az empirikus élettények és a rejtettebb társadalmi valóságtartalmak elméleti általánosítására, valamint a történelmi materializmus nemzet koncepciójára és a nemzeti kérdés megoldásának marxil leniai princípiumaira támaszkodva szociológiánknak ki kell dolgoznia egy