Korunk 1972 (31. évfolyam)
1972 / 11. szám - SZENT-GYÖRGYI ALBERT: Ember és természet (Szabó T. E. Attila összeállítása)
I SZENT-GYÖRGYI ALBERTI EMBER ÉS TERMESZEI Szent-Györgyi Albert neves tudóscsalád negyedik nemzedékeként, 1893-ban született Budapesten. Orvosdoktori oklevelét 1917-ben szerezte meg; anyai nagybátyja, Lenhossék Mihály mellett végzett szövettani kutatásaival már diákkorában nemzetközi elismerést szerzett. Az első világháború alatt az osztrák—magyar hadseregben szolgált, majd 1918-tól Európa és az Egyesült Államok egyetemein folytatott kutatásokat. A filozófia doktora (Ph. D.) fokozatot 1927-ben Cambridge-ben szerezte meg; visszatért Magyarországra. 1931-ben megbízták a szegedi egyetem biokémiai tanszékének vezetésével. A Szegeden töltött évek során sikerült teljes bizonyossággal azonosítania a régóta ismert skorbutellenes faktort, a titokzatos C- vitamint az aszkorbinsavval; itt került sor a tiszta C-vitamin mennyiségi előállítására. 1937-ben az anyagcsere- és vitaminkutatásban elért eredményeiért neki ítélik az orvosi Nobel-díjat. A második világháború előtt és alatt meg nem alkuvó lelkiismerete, humanista meggyőződése élesen szembeállítja a nácizmus embertelenségeivel. A világháború után az Egyesült Államok keleti partvidékén, Woods Hole-ban telepszik meg, itt a Tengerbiológiai Laboratórium Izomkutató Intézetében folytatja kutatásait. .] Szent-Györgyi Albert professzor a széles látókörű, sokoldalú alkotó példaképe. Alapvető szövettani, élettani, bakteriológiai, farmakológiai, biokémiai és fiziko-kémiai felfedezések fűződnek nevéhez. Ezek közül kétségtelenül a legközismertebbek szervezetünk egyik kulcsvegyületének, az aszkorbinsavnak az azonosítása, a vegyület hatásmechanizmusának a tisztázása, azok a felfedezések, amelyek az anyagcserekutatás és az egészségvédelem gyors fejlődését segítették elő. Évtizedeket szentelt az izomösszehúzódás biokémiájának felderítésére, és laboratóriumában ezen a területen is világszerte számon tartott, örök értékű eredmények születtek. Az utóbbi két évtizedben fokozatosan az életfolyamatok szubmolekuláris alapjai kerültek érdeklődésének homlokterébe. Munkája nyomán két új tudományág, a szubmolekuláris biológia és a bioenergetika megalapítói között emlegetik. Korszakalkotó kötete, az 1957-ben kiadott Bioenergetics (Academic Press New York) román fordításban is hozzáférhető. Jelenlegi kutatásai a sejtműködés szabályozórendszereinek megismerését, a sejtosztódás szabályozásának, ellenőrzésének lehetőségeit célozzák; ennek az alapkutatási iránynak egyebek között a rák elleni küzdelemben van hatalmas távlata. Az itt következő szemelvények, amelyeket a közeljövőben a Kriterion Könyvkiadónál a Korunk-sorozatban, Szabó T. E. Attila gondozásában megjelenő kötetből válogattunk, ezúttal nem Szent-Györgyi szaktudományos eredményeit, hanem a tudományok társadalmi felelősségét vizsgáló, az emberiség sorskérdésein töprengő tudós gondolatait, vívódásait villantják fel. A szemelvények eredeti szövege a következő, zárójelben megjelölt kötetekben jelent meg először: Tudományos pályámról (Introduction to a Submolecular Biology. Academic Press, New York—London, 1960); A tudományos alkotókészségről (Perspectives in Biology and Medicine. 1962. 5.); Észrevételek a nevelésről, Gyermekek, Szex, Élet a halál ellen, Utóirat (The Crazy Ape. Philosophical Library Inc. New York, 1970); Következtetések. Egy személyes megjegyzés (What Next? Philosophical Library. New York, 1971). A Tudományos pályámról és A tudományos alkotókészségről című szemelvényt Tóth Miklós, a többit Szabó T. E. Attila fordította.