Korunk 1973 (32. évfolyam)
1973 / 8. szám - TÉKA - A színház világtörténete
nem egy versben felbukkan, de alkalmazása mindig egyéni, értelmezési tartománya igen gazdag. A kút mélysége és hűs vize a kezdés és a tisztaság szimbóluma, a szubjektív lét kifürkészhetetlen mélységét jelképezi, melyet a mindenkori egyéniség maga kell hogy kimerítsen. Irmgard Gabriel „örök kútjai“ a „végtelen lágy hűvöseként“ kínálják a reményt, Ilse Hehn mítoszos-mesés világában a kutak hűvöse, „a föld tiszta szűzi szemérme“ a mindennapi élet korlátozottságából való erkölcsi felemelkedés feltétele. Raimund Binder kút verseiben a „csend parázsa“ az a lírai szintézis, mely a fájdalmat s a kút „enyhítő, hűs vizét“ fogja egységbe, s amelyet ki-ki maga kell hogy átéljen. Kettős jelentésű Anton Pálfi kút jelképe, a a titokzatos kút-mely a hűs hallgatást vonzza nála. Ha elfogadjuk, hogy a költői kép etikai magatartást fejezhet ki, a képszimbolika alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy itt egy olyan nemzedék jelentkezik, amely az emberi érzelmek, az emberek közti kapcsolatok tisztaságát tartja mindennél előbbre. A jelzők legjava a világosság, a fény, az áttetsző tisztaság fogalomköréhez tartozik. Úgy tűnik, fő feladatuknak azt tartják, hogy összegyűjtsék, majd szétosztogassák a fényt. Ez az, ami kiemeli e nemzedék költészetét a szűk szubjektivitásból, ez az, ami a közösség felé vezeti őket. Ezt az éntől a mi felé tartó mozgást hangsúlyozta a kötet szerkesztője, Eduard Schneider, amikor négy ciklusra tagolta a kötetet: Prelüdök, A malmok mélyén megcsillan az év, Hét lányt szeretek én, Felismertük a viszonyokat. Más szavakkal: búcsú a gyermekkortól, az ifjúkor öneszmélése, első szerelem és tudatos politikai elkötelezettség. Egyéni hajlam és vérmérséklet szerint esetenként új és új formákban jelentkezik ez a fejlődés, a töprengő, ábrándozó alaptónustól a ironikus-szkeptikusig. Ha a józan távolságtartást és a magas fokú gondolatiságot tekintjük a jó vers garanciájának, akkor bizonyára Richard Wagner és Gerhard Ortinau érdemelnek külön figyelmet. Mindketten érett hangú, okos megfigyelői világuknak és önmaguknak. Az antológia egészében véve az, aminek szerkesztője szánta: szembenézés mindazokkal az értékekkel, amelyeket a bánsági fiatal német költészet az utóbbi években produkált. Létjogosultsága vitathatatlan. Még akkor is, ha nem hat befejezettnek. Beszédes bizonyítéka annak, hogy a Bánságban egyre több költő születik, ugyanakkor olyan nekifutás, mely méltán csigázza fel várakozásunkat. Dorothea Götz TÉKA iránt. A kettes számrendszer, a számítógépek, a valószínűségszámítás, a programozás egy-egy facettája megannyi evidenciaként — búcsúzóul — ismét megmutatkozik még a legfeljebb csak sakkfeladványokkal bíbelődő nagypapáknak is, akiknek az ilyenszerű dokumentálódás már csak azért sem árt, mert újólag felmérhetik, milyen roppant energiák szabadulhatnak fel a legfiatalabbak cicomátlannak, a mellébeszélés lehetőségét logikailag kizárónak remélt világában. Az iskolán kívüli oktatás e kis remeke Románia Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság közös könyvkiadási egyezményének keretében jelent meg. (Móra, 1972.) A színház világtörténete. — Úttörő munkára vállalkozott a Hont Ferenc vezette munkaközösség, amikor magyar nyelven először két terjedelmes kötetben közrebocsátotta átfogó munkáját, amely az ősi, kultikus, mimetikus alakoskodásoktól az osztálytársadalmak egyre fejlődő színházművészetét követi egészen napjainkig. Úttörő ez a munka azért is, mert a munkaközösség az 1962- ben megjelent — és jelentős szakmai sikert aratott — Magyar Színháztörténet alapelveit továbbfejlesztve, marxista értékelését nyújtja néhány még kellőképpen fel nem tárt jelenségnek. Reprezentatív képanyaga mellett külön értéke a könyvnek, hogy terjedelmes bibliográfiát közöl a különböző nemzeti színjátszásokra vonatkozóan. (Gondolat, 1972.)