Korunk 1975 (34. évfolyam)

1975 / 1-2. szám - VERESS ZOLTÁN: Jókai eszmei koordinátarendszere

VERESS ZOLTÁN Jókai eszmei koordinátarendszere „Hatalmas olvasóközönséget nevelt fel a tizenkilencedik század második fe­lében, sőt századunkban is“ — állapítja meg Jókairól 36 könyvoldalnyi elemzés után, a végső értékelés fontos tételeképpen, a legújabb magyar irodalomtörténet. S valóban, a Jókai-jelenséget vizsgálva egy pillanatig sem szabad megfeledkez­nünk róla, hogy mindannyian, akik elsősorban magyar anyanyelvünkön olvasunk­­művelődünk, egy kissé azok vagyunk, amivé ő tett minket: ő, akinek kezdettől fogva megnyilvánult népszerűsége a korabeli magyar prózaírók munkásságánál külön-külön mindenesetre, de talán együtt is nagyobbat lendített a betű, a könyv szellemi „néptáplálékká“ válása ügyén, s akivel ebben a tekintetben egyedül Petőfi versenyezhet. Semmi sem nyilvánvalóbb, mint hogy egy ilyen, mai napig tömegméretekben olvasott életműnek hatást kellett gyakorolnia egy egész társadalomra. Nem akarok szót vesztegetni arra, hogy a szépirodalom emberformáló — tömegméretekben tár­sadalomformáló — hatását bizonygassam; evidencia ez, amelyben elsősorban hin­nünk kell, s amelyet másodsorban sokan, sokféleképpen igazoltak (legalaposab­ban a marxista irodalomelmélet művelői), úgyhogy ezt elfogadva s ténynek te­kintve, maradok a Jókai-művek elvileg lehetséges hatásának vizsgálatánál. Igen, itt s a következőkben tulajdonképp csak az elvileg lehetséges hatásról szólok, amelynek érvényesülését mindvégig feltételeznem kell, mivel nem lehet kimu­tatni, hogyan is tudnám kimutatni például, hogy írónk állandó harca az okszerű mezőgazdálkodásért (már első regényétől, az 1846-ban megjelent Hétköznapoktól kezdve egyik legfőbb „hatásiránya“) hány embert vezetett rá, hogy tényleg ok­szerűen próbáljon gazdálkodni? — avagy hogy állandó „prédikálása“ az iparűzés s a kereskedés hasznáról, a technikai fejlődés szükségességéről, a nemzeti tőké­vel létrehozott vállalkozások nem könnyű, de szép kilátásairól (a Fekete gyémán­tok, Az aranyember s más művek ismert példája helyett hivatkozom itt az 1885-ben megjelent Cigánybáróra, épp hogy „prédikálása“ állandó voltára figyel­meztessek) hány gyár épülésének, hány bánya nyitásának volt közvetlen indí­téka? Bizonyos hatásokat meg lehet mérni, másokat nem; ki lehet mutatni pél­dául, hogy a Fekete gyémántok megjelenése után hánnyal több újszülöttet keresz­teltek Ivánnak, mint annakelőtte — nem lehet kimutatni viszont, hány fiatal választott fizikusi vagy kémikusi hivatást, bányamérnöki vagy bankszakértői pályát, mert egyszer lázba hozta a Fekete gyémántok hősének erősen hangsúlyozott „reál“ színekkel megrajzolt eszményképe. Durva vulgarizálás volna úgy képzelni el az irodalom hatását, mint amely minden lehetséges irányban közvetlenül, azonnal látható formában konkretizálódik (mintagazdaságok, ipartelepek sehol sem léte­sültek tehát közvetlenül Jókai hatására), de éppolyan durva vulgarizálás nem szá­molni a legszélesebb körben olvasott Jókai-művek közvetett hatásának többféle irányvonalával é­s közöttük azzal, amely a polgári fejlődés szellemi alapjai meg­szilárdítására, a feudális társadalomra jellemző művelődési modell lényeges mó­dosítására irányult. Ha a modern, marxista szemléletű irodalomtörténetírás el­ismeri Jókai — nyilván éppannyira csak közvetve érvényesülhetett — hatását a nemzeti önbizalom megtartására a bukott szabadságharc után is, szemben egy Gyulai, egy kemény aggályos pesszimizmusával, akkor tulajdonképpen szintén csak egy elvileg lehetséges hatást ismer el, hiszen ezt is éppoly lehetetlenség tárgyi megnyilvánulásában kimutatni; s akkor viszont elemi igazságérzetünknek kell diktálnia, hogy Jókai általános hatásának ezt a másfajta, eddig még nem sokszor tanulmányozott vonalát is éppoly valóságosan érvényesültnek fogadjuk el, mint az előbbit. Hogy írónknak nem jogtalanul tulajdonítok a feudális állapotokon, a gazda­sági és szellemi elmaradottságon s mindennek törvényszerű előzménye­ és követ­kezményeképpen a régi művelődéseszményen változtatni akaró szándékot, amel­lett fényes tanúságtétel az életrajz­­személyes részvétele a forradalmi események­ben, szerkesztői munkája, későbbi közéleti szereplése, többszöri képviselősége, ami­kor alkalma nyílt kiállni a gyáripar fejlesztése, az iparosok szavazati joga, a munkások segélyezése és sok egyéb haladó törekvés mellett), s ugyanolyan fontos tanúságtétel lehet eddig szintén nem sokszor, nem elég alaposan tanulmányozott

Next