Korunk 1975 (34. évfolyam)
1975 / 1-2. szám - LÁTÓHATÁR - Visszapillantás a Hídra
Visszapillantás a Hídra Negyvenedik évfordulójához érkezett az újvidéki Híd, a jugoszláviai magyar irodalom legrangosabb fóruma. Az ünnepi alkalom az egykori és mai szerkesztőkben, munkatársakban az emlékezés gazdag folyamát indítja el, amelyből főként a hőskor éveinek története rajzolódik ki árnyaltan. 1934 és 1941 között (a horthysta hatóságok 1941-ben betiltják a Hidat) ez a folyóirattörténet nem csupán irodalomtörténet, hanem munkásmozgalom-történet is — akárcsak a Gaál Gábor szerkesztette Korunké. A jubileumi szám (1974. 5—6.) így egyszerre idézi a haladó, baloldali vajdasági magyar irodalom kibontakozását és a Jugoszláv Kommunista Párt vezette forradalmi harcot, író- és forradalmár-profilokat villant fel, hiszen számos szerkesztő, munkatárs a két szerepet együtt vállalta, sőt életével-halálával tett bizonyságot az antifasizmus, a társadalmi szabadság gondolata és gyakorlata mellett (Mayer Ottmár, Simokovich Rókus, Pap Pál, Cseh Károly, György Mátyás és mások). Az első szerkesztő, Lévay Endre s a még életben lévő régi munkatársak, Malujev Cvetko, Dr. Kun Szabó György, Lőrinc Péter, Brindza Károly visszaemlékezését, a Laták István hagyatékából előkerült régebbi följegyzést. B. Szabó György, a Híd új (1945-től számítandó) folyamában feltűnt néhai esztéta-irodalomtörténész 1960-as összegezését olvasva, fel kell figyelnünk a párhuzamokra. Forradalom és kultúra szétválaszthatatlansága, nemzetek és nemzetiségek közötti hídteremtés, új értelmiség nevelése (munkások bevonása), a folyóirat mozgalmi terjesztése, antifasizmus (és a fasiszta hatóságok természetes reagálása, a betiltás) — csupán néhány, de lényegi mozzanat mindkét lap életében. Végigkövethetnénk ugyanígy, indulástól újraindulásig, az egyes fejlődési szakaszokat. A Hidat 1936- tól tekintik marxista folyóiratnak; Mayer Ottmár, a Kommunista Párt utasítására, ekkor vette át szerkesztését. 1934 májusában egy szabadkai haladó ifjúsági csoport hozta létre, melynek pozitív, de eklektikus programjáról pontos képet ad a beköszöntő cikk: „Hidat verünk a keserű ma és az ígéretes holnap között tátongó szakadék felett, hogy elérjük a boldogabb jövőt. Hidat verünk a régi és az új kultúra, az idősebb és az ifjú nemzedék életfelfogása közé, mert meggyőződésünk szerint az ifjúságnak nem az a feladata, hogy romboló csákánnyal rohanjon mindannak, amit a régiek építettek, hanem az, hogy a munkát ésszel és erővel a saját és az eljövendő nemzedék igényei szerint folytassa. Hidat kívánunk építeni a magyar és a délszláv nép és kultúra közé, hogy a két nemzet műveltségi kapcsolatai még szorosabbakká váljanak. Hidat akarunk építeni a korok, életfelfogások, nemzetek — hidat ember és ember közé.“ (A Híd 40 éve — programcikkeink tükrében címen eredeti összeállítást közöl a 7—8. szám, „egy folyóirat sajátos önéletrajzát“ nyújtva az olvasónak.) Maga az egykori főszerkesztő, Lévay Endre pedig így emlékszik vissza ma az 1936-os évre: „A folyóirat harmadik esztendejében a Híd ifjúsági, vagy ahogy Laták István mondta, »kezdeti« időszaka lejárt. 1936 nyár végén Mayer Ottmár már egy erősebb szerkesztőséggel vette át tőlem a lapot. A szerkesztést és a folyóirat további terjesztését olyan kemény, fegyelmezett és minden apró részletre kiterjedő munkával végezték, hogy a folyóirat fejlődésének történetében a legnagyobb fordulat ment végbe, és nem egy számában olyan szinten, hogy a haladó szellemű literatúrában tájékozottabbak a kolozsvári Korunkkal hasonlították össze már a kontinens életjeleit is objektíven feldolgozó írásait...“ (Három esztendő) Szintén Lévay említi, az induló folyóirat visszhangját elevenítve fel, Jancsó Elemér Kolozsvárról érkezett levelét és kéziratát. Malujev Cvetko mindkét folyóiratnak munkatársa volt. Laták István feljegyzése szerint a régi Hídban „Az ollózott recenziók és publicisztikai munkák szerzői vagy nemzetközileg elismert 139