Korunk 1990 (III. folyam 1.)
1990 / 4. szám - HISTÓRIA - TARNAI ANDOR: Szóbeliség és írásbeliség a középkori Magyarországon
Az Országgyűlési beszédek olvasásakor a tallózót nemcsak az lepi meg, hogy mennyi hasznos, szükséges, mértékletes szóból épül egybe ez a politikusi életmű, hanem az is, hogy hősünkben a világnézet, eszmeiség hitvilága és a társadalmi valóság gyakorlata hogyan ütközhet össze és békélhet meg. A francia forradalom nagy jelszavaitól „fűtött“ Orbán Balázs nemegyszer feledi a „szabadságot", az individualizmust, a liberalizmust, a „laissez-faire“ követelményét, és cselekvésre szólítja fel, állásfoglalásra és beavatkozásra készteti például a kormányzatot. Az állami beavatkozás, a szabályozás, a protekcionizmus nagy vitakérdéséhez jutottak el tehát, és azt kell hinnünk, hogy Orbán (sohasem feledve lelkesítő eszményeit) megmarad a lengyelfalvi rendtartó székely falu és az egész székely múlt nagy örökségénél, annál, hogy népének „unanimi consensu“ választott elöljárói, az állammá tágult faluközösség érdekében bizony avatkozzanak be az életvitelbe, és a szolidaritás jegyében a gyöngébbek, a kiszolgáltatottak védelmezésére, támogatására is készek legyenek Orbán Balázs az Ellenzék című lap 1881. évi II. évfolyamában három részben (232—234. sz.) írt cikket, amelynek címe: Székely kivándorlás és munkakeresők áramlata. Végezetül még ebből ragadunk ki néhány gondolatot a fentebb mondottak igazolására. Elöljáróban mentegetődzik, hogy nem lehetett ott Kézdivásárhelyen, ahol a Székely Egylet a kérdést felvetette, ezért írja meg véleményét. Az elvándorlás okait keresve itt még mélyebbre hatolóan tárja fel az exodus társadalmigazdasági okait. Beszél a katonaságról, az adórendszerről, a hitelviszonyokról, a birtokrendezésről és tagosításról, az erdők rendszeres kezelés alá vételéről, és megrajzolja a földművelés állapotát. A hajdanvolt feudális faluközösségben bizonyos alapvető jogosultságok lehetővé tették az erdők, közös kaszálók, a közlegelők, az ugarhatár, a tarló élését, használatát. Ez valamelyes létminimumhoz juttatta a szegényrendűeket vagy szántóbirtokon szűkölködőket. A liberalizmus eszmerendszere viszont kötöttségektől teljesen megtisztított szabad állapotokat követelt. A közösségi tulajdon százados formáit lerontani akarta, és személyre szóló jól körülhatárolt és védelmezett magántulajdonná igyekezett formálni minden mezőgazdasági területet. Így született meg az 1871. évi arányosítási és tagosítási törvény is, amely „a feudális maradványokat“ számolta fel, kedvezve a már eleve tehetősnek, elzárva éltető közjavaktól a nagyon szűkös létalapon tengődőket. „Ugyanis a székelyföldi falvak mindenikében — írja Orbán — igen sok olyan család van, amelynek egy kis házikón és kerten kívül alig van földje a határon, az ilyen mégis fenntartja magát azáltal, hogy a közlegelőn és ugarhatáron pár marhácskát tart, azzal szekereskedik, részibe földet művel, s így bár küzdelemmel megszerzi a mindennapi kenyeret.“ Az arányosítás és tagosítás azonban korlátozza életterüket, miként az is, hogy a magántulajdonba jutott erdőket vágják, pusztítják. Ily módon a fából élők, a havasalji falvak legszegényebb lakói esnek el hajdani majdnem kizárólagos keresetmódjuktól. Ezért kell a beavatkozás, ezt az álló népfelesleget kell oltalmazni, belső iparosodással segíteni, tehát iparpártolást kér számukra az otthoni földön. A mozgásba lendülő építkezések tájékára, a szabad, kevésbé népes, alföldi, kincstári területekre pedig irányítani kellene szerinte a munkakereső székelyeket, a mozgó népfelesleget. Halálának egy évszázados fordulóján e sorokkal mi is tisztelegni kívánunk a „tudós ezermester“ emléke előtt, a „vaskos, reális“ társadalompolitika, szociológia művelői és kedvelői nevében is. IMREH ISTVÁN Szóbeliség és írásbeliség a középkori Magyarországon Régi téma a magyar irodalomtörténetírásban az a tagadhatatlan tény, hogy a középkorból viszonylag kevés magyar szöveg ismeretes. A túlnyomó többségüket az 1874—1908 között megjelentetett Nyelvemléktár 15 kötete foglalja magában, s ha van is olyan terjedelmes munka, amely nem került bele (a Jordánszky-kódex), és 492