Korunk 1992 (III. folyam 3.)

1992 / 2. szám = Farsang Romániában - VILÁGABLAK - ANDREKSZJEV, ALEKSZANDR: Az oroszok Kirgíziában (Kovács Enikő fordítása)

89 VII.ÁLLAM.AK kultúra Smelser által megkülönböztetett minden eleme az uralkodó társadalmi értékrend­­szer erős hatásának van kitéve. Ennek alapján tekinthetjük a kultúra elsődleges alapele­mének az értékrendszereket. Ám természetesen nincs értelme egyszerűsítve tárgyalni a kultúrát és az értékrendszert, nincs értelme úgy felfogni, mint ami továbbítódik (vagy nem) egyik generációtól a másikig. Ebben egyetértek M.K. Mamardzsvili grúz filozófussal, akinek értékelése szerint: „a kultúra nem pusztán megvalósulásra váró értékösszességet jelent, hanem egy személy képességét és meg-megújuló erőfeszítését a létért.” Itt szerintem azon nagy nehézségek egyike van elrejtve, melyek egy élő közösség értékkészletére téve a hangsúlyt az átfogó tanulmányozás közben szembesülünk. Ahogy Mamardzsvili mondja, az újra és újra megújított kultúra változásokat feltételez az emberek értékrendjében, mi az egész szovjet társadalomban történő nagy váltás pillanatában érkeztünk a szibériai men­­nonita közösséghez. Egy társadalom változásait mindig kísérik, s néha megelőzik bizonyos változások, általában hosszú és előre nem látható folyamatok. A mi esetünkben azonban ezt az értékváltási folyamatot nagyban fokozta a történelmi pillanat lényege, melyet az egész ország átélt. Ez a lényeges időszaka a szovjet társadalomban történő változásoknak nehezebbé teszi munkánkat, de ugyanakkor érdekesebbé is. Arra kell figyelnünk, hogy mi a mennoniták válasza a végbemenő folyamatokra, milyen értékek maradnak fenn továbbra is, és melyeket helyettesítenek újabbak”... [A tanulmány végén a szerző arra próbál választ keresni, mi tartotta meg a mennonita közösség kultúráját; ezzel kapcsolatban felveti kultúra és hit kapcsolatát.] A szibériai mennonita közösség, amely magáévá tette és megőrizte a mennonita kultúrát, sokkal egészségesebb és gazdagabb életet él most — mind anyagi, mind pedig szellemi szempontból — mint szomszédaik a környező falvakból, akik különböző okok miatt nem tudták megtartani kultúrájukat. [...] A mennonita falu tanulmányozása keretében, egy — a kulturális tényezők felsőbbren­dűségével foglalkozó — hipotézis helyességének elbírálása érdekében megpróbáljuk kivi­telezni a tanulmányozott mennonita közösség összehasonlító elemzését a környező falvak lakosságával, mely ugyanolyan típusú mezőgazdasági termelésben van foglalkoztatva. [...] A hipotézis nagyon egyszerű: a mennoniták, illetve a környező falvak lakosai, akik ugyan­azon politikai és gazdasági rendszerben ugyanazon típusú termelésben működnek — a mélyen eltérő értékrendszereknek köszönhetően eléggé eltérő eredményekkel rendelkez­nek. Ugyanakkor érdekes és fontos lenne a szibériai mennoniták és egy amerikai vagy kanadai mennonita közösség összehasonlító analízise, melyben az eredetileg ugyanazon vallásos-etnikai csoporthoz tartozó embereket vizsgálnánk, akik évtizedek óta más szociá­lis-gazdasági rendszerben élnek. SZILÁGYI P. CSABA fordítása ALEKSZANDR ANDREKSZJEV AZ OROSZOK KIRGÍZIÁBAN Mi, oroszok, úgy élünk ma Kirgíziában, mintha forrongó tűzhányó tetején laknánk. Gorba­csov, akit a nemzetközi ügyek foglalkoztattak (melyek ébredezése valószínűleg nagyon fontos), tökéletesen megf­eledkezett azokról az oroszokról, akik Oroszország határain kívül élnek. Azt mondják, hogy ez politika, de milyen politika? VAN-E KIRGÍZIÁBAN OROSZ POLITIKA? Politika az, amikor fáradságos tárgyalások után a szembenálló felek beleegyeznek kölcsönös engedmények tételébe, vagy kitartanak saját véleményük mellett. Politika az, ha az embertömegek — mint például 30 millió orosz, aki Oroszország határain kívül rekedt — jogai nincsenek megsértve. Politika az, amikor megértik, hogy nekünk is megvan a saját Nyugatunk, Keletünk, Északunk és Délünk, és ami a Baltikumnak jó, az nem felel meg Közép-Ázsiának. A Kirgíziában élő oroszok először abban reménykedtek, hogy Gorbacsov majd pártjukat fogja, aztán látva, hogy nagyon leköti a leszerelés problémája, Jelcint kezdték tisztelni. Azt remélték, hogy nem fogja őket elfelejteni. És mi a valóság? A szovjetunióbeli államnyelvre vonatkozó törvénytervezetben — melyet Csingiz Ajtmatov olvasott fel a képviselőházban — az orosz államnyelv helyett „csak" hivatalos nyelv lett az egész Unióban és a köztár­saságokban, „nagylelkűen” engedélyezve az orosz ajkú nemzeti kisebbségnek, hogy beszél­jen és gondolkozzék a saját nyelvén. Ki hívta fel a figyelmet arra a hibára, hogy ezáltal egy bizonyos terület lakosságának egyharmadát nemzeti kisebbségnek nyilvánítják? Az oroszok tényleg etnikai kisebbséget képeznek? Egy rossz döntés, amelyet egyszer hoztak, most önálló életet él, vagyis rendel­kezik a sérthetetlenség tudatával. Akajev, Kirgizia elnöke még nem gondolt arra, hogy

Next