Korunk 1995 (III. folyam 6.)

1995 / 3. szám = A színház minősége - VILÁGABLAK - LENGYEL LÁSZLÓ: Magyar átalakulás

VI­L­ÁG AB­IÁK LENGYEL LÁSZLÓ MAGYAR ÁTALAKULÁS 94 ----ló napot. ----ló napot. — Hogy van? — Köszönöm, jól. — És az egészsége hogy szolgál? — Nincs okom panaszra. — De minek húzza azt a kötelet maga után? — Kötelet? — kérdeztem hátrapillantva. — Azok a beleim. ÖRKÉNY ISTVÁN: Hogylétemről A mai politikai és gazdasági dilemmák kiindulópontja nem lehet más, mint a Kádár-kor. A klasszikus Kádár-korban (1968—80) létrejött a vagyonok, a jövedelmek, a piacok, a státusok érzékeny egyensúlya. A status quo ebben a korban az egy párt több — országos és területi — központjának, a megosztott és vetélkedő államigazgatási szervezeteknek, az ipari nagyvál­lalatoknak és mezőgazdasági nagyüzemeknek egymás közti versengésére és alkujára épült. Ennek a gazdasági és hatalmi működésnek azonban feltétele volt, hogy az első és második gazdaság egymás mellett élése révén fél- és résztulajdonos középrétegek alakuljanak ki. Az egyetlen pártban több párt rejtőzködött. A párt monopolizálta a közéletet, de szabadon engedte a magánéletet. A párt és a hatalom elfogadottsága az életszínvonal állandó emelésére, a nagy gazdasági és politikai csoportok közötti egyensúlyra épült. A társadalom belenyugodott abba a kompromisszumba, hogy “ti uralkodtok a politikában odafent, mi gazdagodunk a magánéletben idelenn”. 1986 második felében az érzékeny egyensúly láthatóan megroppant. Természetesen a kádári modell egyensúlyvesztése gazdasági értelemben jóval korábban, a hetvenes évek végén megtörtént, de a tömeges menekülést előidéző változás ekkor következett be. A rendszer elitjébe tartozó párt- és állami vezetők, a vállalatokat irányítók megkísérelték levonni a megtorpanásból következő tanulságokat. Politikai dilemmájuk az volt, hogy megoldható-e a gazdasági válság a párt belső megre­formálásával, vagy új politikai erők közéletbe való beengedésére kényszerülnek. De ennél is fontosabb volt, hogy a politika felhasználásával vagy azt megkerülve ki szerzi meg a gazdaság fölötti befolyást. Az újraosztható, még felélhető, megszerezhető piac, illetve vagyon egyszerre látszott igen korlátozottnak, és első ízben tűnt a lehető legszélesebbnek. A magyar népgazdaság beszorult az adósságválságba, fizetőképessége határára jutott. A szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió fizetőképes piaca elbizonytalanodott. A vállalatok nemzetközi versenyképessége romlott. A tervgazdálkodó és költségvetési újraelosztást végrehajtó állam beruházási támogatásai beszűkültek, folyó támogatása hosszabb távon nem volt tartható. Ilyen körülmények között joggal látták a gazdasággal foglalkozó állami vezetők és a vállalat­­irányítók egy része, hogy a lehetőségek igen szűkösek, kényszerpályán vagyunk. A szabályozó, ár-, szervezeti és káderalkuk megbicsaklottak, az alkudozó felek nem tudták mivel kielégíteni egymást. Az államgazdaságban a régi módon nem lehetett tovább folytatni, a tovadöcögés politikájának befellegzett.

Next