Korunk 1998 (III. folyam 9.)

1998 / 3. szám = Multi-nézet - LENGYEL LÁSZLÓ: Nemzetközi krumpli (Kérdezett: Szále László)

5 felvétel van és nem elbocsátás. Magasabb a termelési és munkakultúra. Az ott dolgozóknak közvetlen érdeke, hogy a bejövő Volkswagen vagy Audi ezt a politikát folytassa. Igen, cserébe a munkáltató azt mondja, hogy nálam nincs szakszervezet, nincs pofázás, nálam munka van. Adott esetben szombat-vasárnap is, pénzért, az igaz, de muszáj túlórát vállalni, amit Nyugat-Európában nem vállalnak. És a magyar dolgozók ezt elfogadják, nem akarnak szakszervezetet, mert jól keresnek, s mert féltik az állásukat. — Ilyenkor mi a nemzeti érdek? Elfogadni a kínált feltételeket, vagy megkísérelni a hazait közelíteni a nyugatiakhoz, ami azzal a veszéllyel jár, hogy a multi kivonul, hisz épp azért jött ide, mert itt minden olcsóbb, és mindenki igénytelenebb vagy rászorultabb? — Nyilvánvalóan ilyenkor az képviseli inkább a nemzeti érdeket, aki azt mondja, kedves multi úr, nálad mégiscsak legyenek szakszervezetek, legyenek a munkajogi szabályok s ezek betartására való érdekérvényesítési mechanizmusok, mégiscsak kéne ebben a rendszerben egy kialakult ipari szabályozás. Persze egyáltalán nem biztos, hogy sikerül hamar rákényszeríteni a multinacionális vállalatokat erre. Most a kormány egyébként inkább mellettük áll, merthogy kell a tőke. Egy ilyen kicsi ország nem nagyon ugrálhat. Jött a hatalmas elefánt, és mi örültünk, hogy jött, és lehetőséget teremtett arra, hogy mellette mint kisegér eléldegéljünk. — Épp ezt olyan nehéz megemészteni, hogy a saját országunkban, a saját házunkban kell kisegérnek lennünk, amikor mi gazdák szeretnénk lenni. — Lehetünk gazdák, de mint már mondtam, akkor az a ház nem olyan ház lesz. Ha viszont már stabilizálódott az ország, akkor meg lehet, sőt meg is kell kísérelni kikényszeríteni azokat a jogokat, amelyeket Nyugat-Európában már régen megszereztek. Bízhatunk abban is, hogy az Európai Unió fogja előírni a mindenkire érvényes játékszabályokat.­­ A következő években Románia is szembekerül ugyanazokkal a kérdésekkel, amelyekkel mi küszködtünk. Vannak-e jobb vagy másféle válaszok, mint amilyeneket mi adtunk? — Ma a multinacionális cégek a romániai munkaerőt és az infrastruktúrát nem tartják alkalmasnak arra, hogy ott beruházzanak. Az a húsz-huszonöt év puha diktatúra, félpiaci állapot hiányzik, amit itt a Kádár-rendszer jelentett. Ahol fusizni kellett, ügyeskedni, találékonynak lenni. Természetesen Romániában sem örök átok, hogy a munkaerő nem alkalmas. Addig alkalmatlan, amíg nincs valódi cél, valódi jövedelem, és amíg meg nem szervezik arra a munkára. A török munkaerő otthon — meglepő módon — alkalmatlannak bizonyul arra a munkára, amit Németországban kiválóan elvégez. A szerb munkás otthon gyenge, Nyugat-Európában megfelelő. — Akkor hogyan fog kiderülni, hogy a romániai munkás is tud jól, hatékonyan dolgozni? — Lassan, fokozatosan. Most ha a Siemens mérnöke bemegy egy romániai gyárba, végigsétál a csarnokon, azt mondja, köszönöm szépen, ide nem jövök. Sőt elég, ha a városon végigsétál. A környezet, a szolgáltatások, az infrastruktúra, a kulturális hátrányok mind elriasztják a befektetőt. De ettől még elindul majd a fejlődés, ugyanúgy, ahogy nálunk is elindult. Hozzánk a Kádár-korban az osztrákok, a nyugatnémetek jöttek. Nem a nagytőke, hanem a kicsi. Kis üzemek

Next