Korunk 1999 (III. folyam 10.)
1999 / 10. szám = Nevelő egyház - TOLL - FODOR SÁNDOR: A Keresztény Szó indulásáról (Előjáték)
60 oktatott, a kolozsvári azonban egészen az 1948-as államosításig az erdélyi magyarság egyik szellemi, pedagógiai műhelye és védőára volt. Az imént utaltam már arra, hogy a piarista iskolák neveltjei közül igen sokan kaptak szerepet a magyar történelemben, a magyar irodalom és tudományosság történetében. Csak mutatóba említenék néhány nevet, így II. József császár-király és István nádor is a piaristák tanítványa volt, nemkülönben Széchenyi István, Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Andrássy Gyula és Teleki Pál miniszterelnökök, Vörösmarty Mihály, Katona József, Petőfi Sándor, Ady Endre (ő Nagykárolyban), Juhász Gyula, Keleti Károly, a hírneves statisztikus, Wenzel Gusztáv, a neves jogtudós, Toldy Ferenc, Haraszti Gyula, Alexander Bernát, Péterfy Jenő, Katona Lajos, Szinyei József irodalomtörténészek, Simonyi Zsigmond nyelvtudós, Kálmány Lajos néprajztudós, Márki Sándor, Pauler Gyula történészek, Rómer Flóris régész, a festők közül Telepy Károly és Zichy Mihály, a színészek közül Szigeti József és Sugár Károly és így tovább. A piaristák tanítványa volt Klapka György tábornok (Kecskeméten), Mednyánszky László, a szabadságharc vértanúja (Magyaróváron)és Földváry Károly, a mindig az első vonalban küzdő „vörössipkások” ezredese. A legutóbbi magyarországi átalakulásokban is derekasan kivették részüket a piaristák tanítványai: Antall József, az első demokratikus kormány miniszterelnöke a budapesti, Vásárhelyi Miklós, az 1956-os forradalmi kormány egykori sajtófőnöke, 1989-ben a Történelmi Igazságtétel Bizottsága elnöke a debreceni piaristáknál tanult. Emlékezéseimet a piarista iskoláról és a piaristák múltjáról befejezni nem lehet, legfeljebb megszakítani. Igen, életem egy igen jelentékeny és igen szép szakasza: a diákkor hat esztendeje fűződik a piarista gimnáziumhoz, neveléshez és hagyományhoz. Érettségim után is rendszeresen találkoztam egykori tanáraimmal, 1988-ban Antall József oldalán szerepet vállaltam a Piarista Diákszövetség létrehozásában (éveken át tagja voltam az elnökségnek), és több alkalommal jártam az egykori piarista tradíciókat új életre kelteni kívánó kolozsvári Báthory Líceumban is. A piarista iskolák az elmúlt évtizedben több helyen is újraéledtek (például Vácon, Veszprémben, Szegeden, ahol nemrég avatták fel a szép és tágas új iskolaépületet), milyen szép is volna, ha egyszer újjászületne a kolozsvári piarista gimnázium is. A Keresztény Szó indulásáról Előjáték Márton Áron püspöknél tett egyik látogatásom alkalmával a hetvenes évek közepe táján, megkérdezte: nem lehet-e vajon egy katolikus folyóiratot indítani? Szívesen mellé állnék — és nem én lennék az egyedüli. Minden bizonnyal számíthatnánk — mondtam — Bajor Andorra, Cs. Gyímesi Évára és másokra is, fiatalokra-idősebbekre. Papi emberek között is látni vélek néhány tehetséges tollforgatót. Áron püspök szelíden mosolygott. — Felajánlották a hatóságok —mondta. —Megkérdeztem: cenzúra lesz? Azt felelték, lesz. No, akkor megvárom, amíg nem lesz.