Korunk 2001 (III. folyam 12.)
2001 / 9. szám = Levéltár - levéltáros - D. TÓTH BÉLA: Az Erdélyi Királyi Főkormányszék visszaállítása (1860-1861)
helytartóság mozdíthatatlannak tűnt, decemberre már a régi, de 1849-től megszüntetett Gubernium élére nevezte ki Mikó Imrét. Ennek alapján azt is feltételezhetjük, hogy Ferenc József bizonyos mértékig komolyan gondolta a korábbi szervezeti keretek teljes visszaállítását (természetesen az osztrák törvények alapján). Mikó kinevezési okiratában ez áll: „megbízom Önt erdélyi főkormányszékem ideiglenes elnökségével”. A kinevezések után az események a hivatalok szervezését illetően felgyorsultak. December 21-én Keményt uralkodói kézirata kérte, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket egy értekezlet összehívására, amelyen a később összehívandó erdélyi országgyűlésen részt vevők összeállításáról szülessen döntés. Ugyanebben a kéziratban kapott Mikó felhatalmazást a Főkormányszék szervezésének a megindítására. Ez az intézkedés lehetővé tette a Főkormányszék egykori tanácsosainak, tisztikarának újbóli felkérését és a főkormányszéki hivatal kialakítását. Konkrét utasításában a legfelsőbb kézirat kimondja: „haladéktalanul terjessze föl a törv. alapon választott azon törvényszéki tanácsosok neveit, kik ez állomások betöltésére képesek; az elhaltak, elaggottak vagy vállalkozni nem akarók helyett pedig ajánljon fel másokat, az erdélyi nemzetiségek s hitvallások tekintetbe vételével. [...] Terjessze föl indítványait a régibb közigazgatási felosztás visszaállítására nézve, s a főispáni, főkapitányi s főkir. bírói állomások betöltésére ajánljon fel alkalmas egyéneket. ” Az események egyre mozgalmasabbak és izgalmasabbak lettek Erdélyben mind a Főkormányszék működésének újraindítása, mind a birodalmi országgyűlés összehívása miatt. Komoly feszültség alakult ki a nemzetiségek, a lakosság elvárásai és az ehhez képest lassabban formálódó szervezeti keretek kialakítása és feladatrendszere között. Schmerling miniszterelnök, aki a magyarországi és erdélyi intézkedéseket illetően nem mindenben osztotta császára álláspontját, a régi jó és mindig bevált recepthez, az oszd meg és uralkodj elv alkalmazásához fordult. Az októberi diploma megjelenése után Szebenben a szászok, majd 1861. január első felében a románok tartottak többnapos kemény hangú és komoly követeléseket megfogalmazó konferenciát sérelmeik számbavételére. Nem feladatunk most, hogy ezeket a megbeszéléseket elemezzük, de azt mindenképpen jeleznünk kell, hogy amikorra a magyar és székely közösségek a hivatalos utakat betartva egyáltalán eljutottak a közigazgatási szervezés megindításához, addigra már mind a szász, mind a román tanácskozások eljuttatták - a később kialakítandó magyar állásponttal ellenkező - állásfoglalásukat az uralkodóhoz. A december 21-i királyi leirat szerint Károlyfehérvárra kitűzött értekezletet 1861. február 11-én nyitotta meg Kemény Ferenc. A kétnapos értekezleten elhangzottak ismertetése sem feladata ennek az írásnak, de a gyűlésben elfogadott határozat mindenképpen kihatással volt a Főkormányszék szervezésére, működésére és az erdélyi országgyűlés Habsburgok által tervezett összehívására. Az értekezlet ugyanis érvényben lévőnek mondta ki az 1848-as törvényeket és az uniót, ezért feleslegesnek ítélték külön erdélyi országgyűlés összehívását. A magyar országgyűlés tagjainak vallották magukat, oda várták a meghívást.