Korunk 2004 (III. folyam 15.)

2004 / 8. szám = A kortárs román irodalom rétegei 2004 - GIDÓ ATTILA: Az erdélyi zsidó intézmények identitásformáló szerepe a két világháború között

Gidó Attila Az erdélyi zsidó intézmények identitásformáló szerepe a két világháború között A­z erdélyi zsidó közösség identitásválasztását 1918-ig a magyarságba való asszimiláció óhaja határozta meg. A szerveződő zsidó nemzeti mozgalom ezt igyekezett megállítani, il­letve visszájára fordítani. Míg az asszimilálódottak izraelita ma­gyarként élték meg zsidóságukat, addig a cionizmus hívei - füg­getlenül attól, hogy magyar volt az anyanyelvük és kultúrájuk - különálló nemzeti entitásuk elismeréséért küzdöttek. A zsidó/izra­­elita élet intézményi kereteit az első világháború végéig a hitköz­ségek és azok szervei biztosították. 1918 után, az Erdélyi Zsidó Nemzeti Szövetség megalakulásával (1918. november 20.) ebben a térségben eddig alig ismert elvek alapján működő társadalom­szervező intézményi keret jött létre. Jelen dolgozat azt igyekszik megvizsgálni, hogy az egyházi és világi (cionista) intézmények tevékenységükkel miként befolyá­solták az 1918 utáni erdélyi zsidóság identitásvállalását. Tanulmá­nyomban nem kívánok foglalkozni a cionizmustól elzárkózó, illet­ve a magyar identitású zsidósággal, sem az őket integráló intéz­ményrendszerrel. Abból a premisszából indulok ki, hogy az erdé­lyi zsidó nemzeti mozgalom azért tudott olyan sikeres lenni mind­végig a két világháború között - eltekintve az ebben az időszak­ban adódó kisebb-nagyobb problémáktól és kudarcoktól­­, mert sikerült egy viszonylag jól működő és a társadalmi élet minden­­e-Egy vallási közösséghez való tartozás a zsidóság esetében többletet jelen­tett, izraelitának lenni egyben azt is jelentette, hogy különbözőnek len­ni a társadalom többi, keresztény tagjától. A tanulmány a XX. Század Intézet által támogatott kutatási program keretében ké­szült. A program kitűzött célja az Új Kelet kolozsvári zsidó napilap híranyagának feldolgozása volt.

Next