Korunk 2004 (III. folyam 15.)
2004 / 8. szám = A kortárs román irodalom rétegei 2004 - GIDÓ ATTILA: Az erdélyi zsidó intézmények identitásformáló szerepe a két világháború között
Gidó Attila Az erdélyi zsidó intézmények identitásformáló szerepe a két világháború között Az erdélyi zsidó közösség identitásválasztását 1918-ig a magyarságba való asszimiláció óhaja határozta meg. A szerveződő zsidó nemzeti mozgalom ezt igyekezett megállítani, illetve visszájára fordítani. Míg az asszimilálódottak izraelita magyarként élték meg zsidóságukat, addig a cionizmus hívei - függetlenül attól, hogy magyar volt az anyanyelvük és kultúrájuk - különálló nemzeti entitásuk elismeréséért küzdöttek. A zsidó/izraelita élet intézményi kereteit az első világháború végéig a hitközségek és azok szervei biztosították. 1918 után, az Erdélyi Zsidó Nemzeti Szövetség megalakulásával (1918. november 20.) ebben a térségben eddig alig ismert elvek alapján működő társadalomszervező intézményi keret jött létre. Jelen dolgozat azt igyekszik megvizsgálni, hogy az egyházi és világi (cionista) intézmények tevékenységükkel miként befolyásolták az 1918 utáni erdélyi zsidóság identitásvállalását. Tanulmányomban nem kívánok foglalkozni a cionizmustól elzárkózó, illetve a magyar identitású zsidósággal, sem az őket integráló intézményrendszerrel. Abból a premisszából indulok ki, hogy az erdélyi zsidó nemzeti mozgalom azért tudott olyan sikeres lenni mindvégig a két világháború között - eltekintve az ebben az időszakban adódó kisebb-nagyobb problémáktól és kudarcoktól, mert sikerült egy viszonylag jól működő és a társadalmi élet mindene-Egy vallási közösséghez való tartozás a zsidóság esetében többletet jelentett, izraelitának lenni egyben azt is jelentette, hogy különbözőnek lenni a társadalom többi, keresztény tagjától. A tanulmány a XX. Század Intézet által támogatott kutatási program keretében készült. A program kitűzött célja az Új Kelet kolozsvári zsidó napilap híranyagának feldolgozása volt.