Korunk 2009 (III. folyam 20.)
2009 / 1. szám = Színházi tér - "Ki kell jelölni egy múzeumi őrt, és ez az őr a rendező..." (Beszélgetés Roger Planchonnal. Kérdezett Koros-Fekete Sándor)
„KI KELL JELÖLNI EGY MÚZEUMI ŐRT, ÉS EZ AZ ŐR A RENDEZŐ..." Beszélgetés Roger Planchonnal kérdezett Koros-Fekete Sándor Fiatal koromban azt mondtam, hogy olyan előadásokat kell színre vinni, amelyek egyformán szólnak André Gide úrnak és André Gide úr házmesterének, és egyikükről sem szabad megfeledkezni. Roger Planchon (1931-) francia színházi és filmrendező, dramaturg, színész. A színház és a filmgyártás decentralizációs mozgalma kapcsolódik a nevéhez, melyet lyoni székhelyű társulatai és színházi vállalkozásai terjesztenek el Franciaországban. 1990-ben megalapítja a Rhône-Alpes Cinéma társaságot, 2002-ben pedig filmstúdiót hoz létre. Roger Planchon és a Compagnie Roger Planchon az Európai Színházi Unió 17. Fesztiváljának meghívottja volt Kolozsváron. A Francia Kulturális Központ közreműködésével létrejött beszélgetésre 2008. november 5-én, hétfőn került sor, Planchon kolozsvári tartózkodásának második napján, a délelőtti sajtóval való találkozása után, Ionesco Amédée, vagy hogyan szabaduljunk meg tőle című drámájának vasárnapi bemutatóját követően. ■ Mindenekelőtt üdvözlöm Kolozsváron. Ott voltam az Amédée előadásán a színházban. Első kérdésem arra vonatkozik, hogy hogyan értékeli a kolozsvári közönség viszonyulását a darabhoz. - Nagyon elégedettek voltunk a közönség hozzánk való viszonyulásával. Féltem attól, hogy az emberek kénytelenek lesznek folyton olvasni a feliratot, ezzel szemben az volt a benyomásom, hogy gyakran nevettek - persze, sokan olvasták is a szöveget. De hát ön volt ott, ön tudná ezt igazán megmondani. Ha az ember a színpadon van, nem tudja jól megítélni, de úgy láttam, hogy nevettek, jól érezték magukat, érdekelte őket a dolog. Figyeltek, nevettek, s ez így van rendjén. - A közönség többet nevetett az előadás első felében, aztán egyre kevesebbet. - Igen, hát ez a Ionesco-darab sajátossága, a vége nehezebb. - Valamivel korábban láttuk az Önről szóló portréfilmet, melynek az elején azt mondja: azért