Korunk 2010 (III. folyam 21.)
2010 / 3. szám = A kommunikáció történetei - HISTÓRIA - FARKAS JUDIT ANTÓNIA: Erotika és bibliofília
s a törvényszék megerősítette azt a korábbi álláspontját, hogy a mappának nincs semmi művészi értéke, és a „nemi életet illető erkölcstelenkedést, tehát fajtalanságot tartalmaz”. Meg kell jegyezni, hogy az inkriminált aktrajzok többsége mind a hatóság szigorú megítéléséhez, mind pedig a korábban ismertetett Júlia és a nők című kötetnek a nemi aktust nyíltan ábrázoló illusztrációihoz képest meglehetősen (a mai megítélés szerint kimondottan) „visszafogott” volt. Nyilván az óvatlan kiadó és grafikus is így gondolta, amikor nevükkel vállalták a kiadvány forgalomba hozatalát. Kellner és Santho a továbbiakban azzal védekezett, hogy a kiadványhoz nem fért hozzá a nagyközönség. Azt bizonygatták, hogy az albumot nem terjesztették nyilvánosan, azt csupán Becker Béby ismerőseihez juttatták el. A vád képviselői ezt az érvelést arra hivatkozva utasították el, hogy „negyven egyén már igen nagy társadalmi kört érint, illetve kétségen felül igen különböző társadalmi rétegből kerestetett össze. De ezenfelül az sincsen kizárva, hogy ezek az albumot tovább nem adták, vagy ismerőseiknek nem mutogatták volna, s ezáltal is [a] fajtalanságot tartalmazó képek bár már közvetve terjesztve lett[ek].” A bíróság súlyosbító körülményként ítélte meg a grafikus és kiadó cselekedetének haszonszerzésre irányuló szándékát. Kellner erre a vádra azzal védekezett, hogy őt nem a nyerészkedés motiválta a mappa kiadásával, azzal csupán a tőle segítséget kérő nehéz anyagi helyzetben lévő grafikust akarta támogatni, majd hozzátette: a rajzok erotikus jellegéről csak utóbb, a mappa elkészültekor szerzett tudomást. Bár az 1923. december 13-án hozott első fokú ítélet szerint a grafikust háromhónapi, Kellnert pedig hatheti fogházra és nagyobb összegű pénzbüntetésre ítélte a büntetőtörvényszék, az ítéletet később alaki semmisségi okra hivatkozva megsemmisítették.24 Az ügyészség új, 1925. február 28-án kelt vádiratában Santho és Becker Baby mellett Kellner már nem szerepelt a vádlottak között. Az 1914. évi sajtótörvény alapján a sajtójogi felelősség fokozatos rendszeréből adódóan csak a szerzőket, jelen esetben a grafikust és a modellt vonták felelősségre a sajtó útján elkövetett szemérem elleni vétséggel, a kiadó sajtójogi felelőssége megszűnt.25 Bár Kellner elkerülte a büntetést, a pereskedés kihatott sorsa további alakulására. Az erotobibliománt - nyilván gyűjtői, kereskedői és kiadói tevékenységével is összefüggésbe hozható - életvitele és adósságai miatt szülei gondnokság alá helyezték.26 Mindemellett az ellene indított eljárásnak abban is szerepe lehetett, hogy csődbe ment könyv- és műkereskedői tevékenységét 1925-től a kecsegtetőbb üzleti lehetőségekkel rendelkező szomszédos Bécsbe helyezte át.27 A továbbra is vádlottként szereplő Santhónak és Becker Bébynek, bár másmás módon, végül sikerült elkerülni a felelősségre vonást. A legszigorúbb büntetés elé néző grafikus nem várta meg az ítéletet. 1923-1924 körül elhagyta az országot, ami miatt körözést adtak ki ellene, majd 1927. december 3-án elévülés miatt megszüntették az ellene indított eljárást.28 1926. augusztus 31-én az időközben gróf Nyári Gusztáv feleségévé előlépett Becker Béby Santhóval ellentétben jogerősen is felmentést nyert, mert a törvényszék elfogadta azon védekezését, hogy nem járult hozzá a képek sokszorosításához és nyilvánosságra hozatalához.29 A modell állítása szerint Santho azzal kereste meg őt, hogy nyomorgó családja részére segítséget kérjen. Miután a grafikus pénzt nem fogadott el, megkérte, hadd készítsen róla néhány aktrajzot, amibe ő némi vonakodás után bele is egyezett, azzal a megfontolással, hogy majd megveszi tőle a képeket. A színésznő csupán három képhez állt modellt, a többi rajzot a művész fejből készítette. Amikor meglátta a kész sorozatot, teljesen felháborodott, és azonnal meg akarta venni az albumokat, de csak 50 (sic!) példányt tudott kifizetni. Santho hosszas unszolására beleegyezett abba, hogy a grafikus a többi mappát barátai körében értékesíti, azzal a meg-93 história