Korunk 2011 (III. folyam 22.)
2011 / 3. szám = Élettörténetek antropológiája - VILÁGABLAK - K. HORVÁTH ZSOLT: A barbárokra várva (Drang nach Westen)
hangsúlyt fektettek Kántorra, középpontba állítása sugallja kultusza súlyát, jelentését a bűnüldöző szervek számára. Természetesen Szamos szövege az elsődleges helye a kultuszképzésnek, amennyiben így fogalmaz egy eset kapcsán: „Csupati fűnek-fának dicsekedett. Ilyen még nem volt. Szenzáció... És minél többször mesélte el a cirkuszi történetet, Kántor egyre hatalmasabbá nőtt... A végén már nem is földi lény volt. Hérosz, földre szállt csoda, aki egy őserdei szörnyeteggel vívott csatát.”33 Ilyen kultikus s a könyv sikere révén még inkább felsrófolt körülmények között nem csoda, ha a Magyar Televízió - a csehszlovák Zeman őrnagy vagy a román Moldovan felügyelő című alkotásokhoz hasonlóan (utóbbit ugyan nem játszották Magyarországon) - 1975-ben tévésorozatot készített belőle.34 A regény és a tévésorozat között azonban nem elhanyagolható különbségek vannak, s ez korántsem csak az adaptáció önmagában is jelentésmódosító (regényből forgatókönyv, szövegből mozgókép) mozzanatára vonatkoztatható. Mint fentebb említettük, Kántor épp egy olyan időszakban segítette a rendőrség munkáját (1951-1964), mely nem tartozott a kulturális emlékezet kellemes korszakai közé; a regény azonban ragaszkodik a valós időhöz és ideológiához, a kutya pl. Nyugatról átdobott imperialista kémeket fog el a határszélen, vagyis hordozza az ötvenes évek ellenségképének számtalan elemét. Ám az „ötvenes évek” idejének felelevenítése vagy a forradalom s az azt követő megtorlás korszakának felidézése a Magyar Televízióban 1975-ben egyenlő lett volna a biztos bukással, így az alkotók Szamos Rudolf forgatókönyve révén jelen idejűvé tették a cselekményt. Ez nemcsak kronologikus változtatás volt, de egyben átírták a krimi mélyében működő erkölcsi mintázatot is: már nem az imperialista kém az első számú célpont, hanem a nyugati fogyasztást megtestesítő, ide érkező „idegen”. De erről később. Az előző, a Mézga családról szóló részben (This Side of Paradise) már utaltam rá, ahogyan a kulturális médiaszociológia a médiafolklór szöveges vizsgálata során visszanyúl Propp szövegelemző eljárásaihoz.35 Ilyeténképpen úgy is fogalmazhatnánk, hogy a tévékrimiben mint morális mesében a szereplők bizonyos funkciókat testesítenek meg, melyeket a cselekmény és az epizódok jellemeznek, szituálnak, írnak körül. Funkcionális értelemben a tévékrimi elsődleges célja a bűnözők által felsértett erkölcsi rend helyreállítása, s mivel az idevezető út a főhős (nyomozó, rendőr) révén valósul meg, emberi minősége korántsem közömbös.36 A detektívmunka már nem ismeretelméleti szempontból érdekes, mint Sherlock Holmesnál, a nyomozás valójában a normaképzés és -megerősítés eszköze: nem elsősorban a racionalitás, mindinkább a segítőtársak és a technológia oldja meg e feladatot.37 A cselekményvezetés, ez esetben a bűn felderítése és a tettesek elfogása általánosságban rajzolja ki a főhős portréját, képességeit, míg az epizódok - vagyis azok a történetmozzanatok, melyek nem viszik előbbre a cselekményt - gazdagítják, árnyalják, sajátszerűvé teszik a főhős karakterét. Amennyiben az epizódokban testet öltő részletekre összpontosítjuk figyelmünket, tapasztalható, ahogyan egy-egy rész bevezetője mindig az esendő kisembert emeli ki. A tévéfilmben a második, A nagy postarablás címet viselő rész elején van egy mintegy 13 perces betét, mely semmilyen kapcsolatba nem hozható az epizód témájával, a kirabolt postakocsi történetével. E betét egy külvárosi járőrözés mindennapjaiba enged belátást, melynek során Csupati és Kántor betérnek a sarki Arany Tetű nevű kocsmába. A derék rendőr megiszik egymás után két nagyfröccsöt, de a másodikat már a kutyája viszi ki neki az asztalhoz. Eközben az ivó népe elkezd licitálni, s többen arra fogadnak, hogy a kutya elejti a tálcát s vele együtt az italt is. Csupati állja a fogadást, egészen száz fröccsig megy a licit: ha elejti a kutya, Csupati fizet, ha gond nélkül kiviszi, akkor a kihívó kocsmavendégek. Kántor természetesen hibátlanul szervírozza a nagyfröccsöt, Csupati nyer. Vajon mire szolgál egy kb. 55 perces részen belül egy ilyen aránytalanul hosszú, mintegy 13 perces betét? Maga a helyszín (egy külvárosi kocsma), a fröccseik, esetleg söröskorsóik mellett ülő szereplők (kisemberek), sőt maga az ital 97 . világablak