Korunk 2011 (III. folyam 22.)

2011 / 3. szám = Élettörténetek antropológiája - VILÁGABLAK - K. HORVÁTH ZSOLT: A barbárokra várva (Drang nach Westen)

hangsúlyt fektettek Kántorra, középpontba állítása sugallja kultusza súlyát, jelentését a bűnüldöző szervek számára. Természetesen Szamos szövege az elsődleges helye a kul­tuszképzésnek, amennyiben így fogalmaz egy eset kapcsán: „Csupati fűnek-fának di­csekedett. Ilyen még nem volt. Szenzáció... És minél többször mesélte el a cirkuszi tör­ténetet, Kántor egyre hatalmasabbá nőtt... A végén már nem is földi lény volt. Hérosz, földre szállt csoda, aki egy őserdei szörnye­teggel vívott csatát.”33 Ilyen kultikus s a könyv sikere révén még inkább felsrófolt körülmények között nem csoda, ha a Ma­gyar Televízió - a csehszlovák Zeman őr­nagy vagy a román Moldovan felügyelő című alkotásokhoz hasonlóan (utóbbit ugyan nem játszották Magyarországon) - 1975-ben tévésorozatot készített belőle.34 A regény és a tévésorozat között azon­ban nem elhanyagolható különbségek van­nak, s ez korántsem csak az adaptáció ön­magában is jelentésmódosító (regényből for­gatókönyv, szövegből mozgókép) mozzana­tára vonatkoztatható. Mint fentebb említet­tük, Kántor épp egy olyan időszakban segí­tette a rendőrség munkáját (1951-1964), mely nem tartozott a kulturális emlékezet kellemes korszakai közé; a regény azonban ragaszkodik a valós időhöz és ideológiához, a kutya pl. Nyugatról átdobott imperialista kémeket fog el a határszélen, vagyis hordoz­za az ötvenes évek ellenségképének számta­lan elemét. Ám az „ötvenes évek” idejének felelevenítése vagy a forradalom s az azt kö­vető megtorlás korszakának felidézése a Ma­gyar Televízióban 1975-ben egyenlő lett vol­na a biztos bukással, így az alkotók Szamos Rudolf forgatókönyve révén jelen idejűvé tették a cselekményt. Ez nemcsak kronolo­gikus változtatás volt, de egyben átírták a krimi mélyében működő erkölcsi mintáza­tot is: már nem az imperialista kém az első számú célpont, hanem a nyugati fogyasztást megtestesítő, ide érkező „idegen”. De erről később. Az előző, a Mézga családról szóló rész­ben (This Side of Paradise) már utaltam rá, ahogyan a kulturális médiaszociológia a mé­diafolklór szöveges vizsgálata során vissza­nyúl Propp szövegelemző eljárásaihoz.35 Ilyeténképpen úgy is fogalmazhatnánk, hogy a tévékrimiben mint morális mesében a szereplők bizonyos funkciókat testesítenek­­ meg, melyeket a cselekmény és az epizódok jellemeznek, szituálnak, írnak körül. Funk­cionális értelemben a tévékrimi elsődleges célja a bűnözők által felsértett erkölcsi rend helyreállítása, s mivel az idevezető út a fő­hős (nyomozó, rendőr) révén valósul meg, emberi minősége korántsem közömbös.36 A detektívmunka már nem ismeretelméleti szempontból érdekes, mint Sherlock Holmesnál, a nyomozás valójában a norma­képzés és -megerősítés eszköze: nem első­sorban a racionalitás, mindinkább a segítő­társak és a technológia oldja meg e felada­tot.37 A cselekményvezetés, ez esetben a bűn felderítése és a tettesek elfogása általá­nosságban rajzolja ki a főhős portréját, ké­pességeit, míg az epizódok - vagyis azok a történetmozzanatok, melyek nem viszik előbbre a cselekményt - gazdagítják, árnyal­ják, sajátszerűvé teszik a főhős karakterét. Amennyiben az epizódokban testet öltő részletekre összpontosítjuk figyelmünket, tapasztalható, ahogyan egy-egy rész beveze­tője mindig az esendő kisembert emeli ki. A tévéfilmben a második, A nagy posta­rablás címet viselő rész elején van egy mint­egy 13 perces betét, mely semmilyen kap­csolatba nem hozható az epizód témájával, a kirabolt postakocsi történetével. E betét egy külvárosi járőrözés mindennapjaiba en­ged belátást, melynek során Csupati és Kán­tor betérnek a sarki Arany Tetű nevű kocs­mába. A derék rendőr megiszik egymás után két nagyfröccsöt, de a másodikat már a ku­tyája viszi ki neki az asztalhoz. Eközben az ivó népe elkezd licitálni, s többen arra fo­gadnak, hogy a kutya elejti a tálcát s vele együtt az italt is. Csupati állja a fogadást, egészen száz fröccsig megy a licit: ha elejti a kutya, Csupati fizet, ha gond nélkül kiviszi, akkor a kihívó kocsmavendégek. Kántor ter­mészetesen hibátlanul szervírozza a nagy­fröccsöt, Csupati nyer. Vajon mire szolgál egy kb. 55 perces részen belül egy ilyen aránytalanul hosszú, mintegy 13 perces be­tét? Maga a helyszín (egy külvárosi kocsma), a fröccseik, esetleg söröskorsóik mellett ülő szereplők (kisemberek), sőt maga az ital 97 .­­ világablak

Next