Korunk 2012 (III. folyam 23.)

2012 / 3. szám = Magyar történelmi mítoszok - PÁLOSFALVI TAMÁS: Igazságos volt-e Mátyás király?

azon bárók, akik pedig éppen Mátyásnak köszönhették felemelkedésüket, többsé­gükben nem Corvin János herceget támogatták a Mátyás halálát követő trónküzdel­mekben. Ennek persze lehettek, voltak is praktikus okai, a dolog mégis figyelemre méltó: még Mátyás legközelebbi kegyeltjei is olyan uralkodó után vágytak, aki felte­hetően nem folytatja a néhai király következetes és gyakran kíméletlen politikáját. Ezt az uralkodót meg is találták II. Ulászló személyében, aki, bár korántsem volt olyan együgyű és uralkodásra alkalmatlan, mint általában gondolni szokták, ember­ként és királyként is egészen más habitust képviselt, mint Mátyás. Ha viszont így áll a dolog, nyilván magyarázatra szorul, miként vált az életében népszerűtlen Mátyás viszonylag hamar az igazságos király megtestesítőjévé. A dolog csak első látásra meglepő. Ahogy az lenni szokott, a vaskézzel kormányzó uralkodó halála után azonnal felbomlott a rend az országban. Amikor 1490 augusztusában a már említett Egervári László bán tartománygyűlést tartott a szlavóniai nemességnek, a tartomány lakói egész jegyzékekkel érkeztek, amelyek hosszan sorolták a Mátyás halála óta eltelt három hónap alatt elkövetett erőszakos cselekedeteket. És a trónje­löltek: Corvin János, Jagelló Ulászló és János Albert, Habsburg Miksa, valamint ma­gyarországi párthíveik közötti fegyveres harc java még csak ezután következett. A rend rohamos felbomlása minden bizonnyal hamar megszülte a nosztalgiát Mátyás kemény, de legalább kiszámítható uralkodása iránt, amint erről a történetíró Bonfini világosan tanúságot is tesz: „A nép [...], amelynek évente a nagy és sok háború mi­att négyszeres adót kellett fizetnie [...], most sóhajtozik és fél, hogy feldúlják a föld­jét [...]. Fogadkoznak, hogy ha a királyt hatszoros áron kiválthatnák a másvilágról, megfizetnének érte.” Ne feledjük, hogy a déli megyéket leszámítva, amelyeket Má­tyás uralkodása idején is végig értek török betörések, az ország lakossága jó húsz éve nem szenvedett háborútól. Viselte ugyan a hódítások terheit, de nem kellett tartania javainak fizikai elpusztításától. A király emlékezetének gyors átalakulása megint csak nem magyar sajátosság. Visszatérve a már ugyancsak hivatkozott III. Edward példájára, ő nagyon hasonló pá­lyát futott be, mint Mátyás. A százéves háború nagy angol győzelmeinek hőse, dicső­séges hódító, mégis éppen olyan magányosan halt meg, amilyenné Mátyás is vált élete alkonyán. Járványok és súlyos adók által meggyötört adózók panaszai kísérték az útját. Hódításai éppen olyan gyorsan váltak semmivé, részben már a saját életé­ben, mint Mátyáséi, megkérdőjelezve az irdatlan mennyiségű pénz felhasználásának jogosultságát. És mégis, részben éppen az angol hadi dicsőség elenyészése, részben utódainak inkompetenciája oda vezetett, hogy uralkodása hamarosan egyfajta arany­korrá magasztosult. Mi több, mint láttuk, még az álruhában a nép között járó király alakja is hozzákapcsolódott. Mivel Angliát nem érte az oszmán hódításhoz fogható, jóvátehetetlen trauma, Edward később a „győzhetetlen király” szerepén osztozott másokkal, főképpen az utolsó nagy középkori angol hódító királlyal, V. Henrikkel. Magyarország sorsa és így Mátyás utóélete másképpen alakult. Jóllehet II. Ulász­ló uralkodásának első, kaotikus időszaka után Magyarországon is konszolidálódott a helyzet, és semmi nem bizonyítja, hogy a gyengekezűnek tartott Jagelló királyok alatt jottányit is kisebb lett volna a jogbiztonság, mint Mátyás idején. Ugyanúgy, ugyanazok a bíróságok működtek, mint korábban, és minden jel arra mutat, hogy a joviális és közvetlen Ulászló, de a fia, II. Lajos is nagyobb személyes kedveltségnek örvendett, mint Mátyás. Nem elsősorban az ő hibájukból, de az ő uralkodásuk alatt indult meg azonban Magyarország véglegesen a szakadék felé, és az utókor 1526 után az ő nevükhöz kötötte a középkori magyar állam bukását. E háttérrel szemben ragyogott fel a „hódító” Mátyás emléke, amely időközben megtisztult az életében rá­rakódott salaktól. Különösen a három részre szakadt Magyarországról visszatekintve tűnhetett Mátyás uralkodása az utolsó virágzó időszaknak, és a helyzet nem is vár-m 2012/3

Next