Korunk 2012 (III. folyam 23.)
2012 / 11. szám = A Horthy-korszak - PAKSA RUDOLF: A szélsőjobboldal a Horthy-korban
vallásos emberként - a hit félreértelmezőjét látta. Jellemző például, hogy a börtönévei alatt olvasott mintegy másfélszáz könyv közt a vallási munkák, a zsidósággal kapcsolatos művek, illetve a nemzetiszocializmus kérdéseit tárgyaló írások voltak a leggyakoribbak. Szálasi nézeteit mélyen áthatotta a szociális érzékenység, valamint a bűnbaknak tekintett zsidóság iránti gyűlölet. Egészen egyszerűen a zsidókat okolta minden problémáért, s őket tartotta mindenféle elnyomás és kizsákmányolás elkövetőinek és haszonélvezőinek. Történetszemlélete, melyet csak töredékeiből rekonstruálhatunk, különös keveréke a romantikus függetlenségi magyar történetírásnak, a nemzetiszocialista geopolitikai és faji elgondolásoknak, valamint az osztályharc gondolatának. Utóbbi úgy kerülhetett múltértelmezésébe, hogy maga is olvasta a kommunista szerzőket - jellemző módon a második világháború után a börtönben Sztálin-műveket is kért,18 ahogy korábbi börtönévei során Hitler és Mussolini mellett Marxot is olvasott. A bebörtönzött Szálasi személye köré pártja valódi kultuszt szervezett. A párt irányítását pedig a tehetséges Hubay Kálmán vette át. Hubay korábban a legnagyobb és legradikálisabb egyetemi ifjúsági szervezetnek, a Turulnak volt a vezetője, majd kormánypárti újságíróként kamatoztatta tehetségét. 1938 márciusában azonban egy időközi képviselőválasztáson mandátumot szerzett. Immár képviselőként 1938. április 4- én ő alapította újra a betiltott Magyar Nemzeti Szocialista Pártot meglehetősen hasonló néven (Nemzeti Szocialista Magyar Párt). A Hubay vezette párt abban különbözött elődjétől, hogy sokkal jobban koncentrált a politika hagyományos eszközeire: a parlamenti szereplésre, valamint az új hangnemet hozó sajtóra. De helyet volt kénytelen hagyni a mozgalmista akcióknak, a röpcédulázásnak, az utcai verekedéseknek, sőt a párttagok olykor terrorcselekményeket is elkövettek politikai ellenfeleik és a zsidók ellen. Mindezzel a párt állandó szereplője volt a híreknek, amivel saját radikális ellenzékiségüket bizonyították. Leghíresebb merényletük 1939. február 3-án történt, amikor a főváros központi zsinagógáját, a Dohány utcai épületet érte kézigránátos támadás. Emiatt a pártot a Teleki Pál vezette kormány 1939. február 23-án feloszlatta, a párt vezetői közül pedig többeket letartóztatott, hogy ezzel is megnehezítse a közelgő választásokon való szereplésüket. A parlamenti képviselőként szabadon maradt Hubay Kálmán azonban 1939. március 15-én új pártot alapított Nyilaskeresztes Párt néven. Ebbe a kompromittálódott mozgalmistákat nem vette át. A Nyilaskeresztes Párt választási programja a további retorziókat elkerülendő jelentősen visszafogottabb volt a korábbinál. Az 1939. május 25-26-án (pünkösd vasárnap és hétfőn) tartott képviselőválasztás a nemzetiszocialista mozgalmak látványos sikerét hozta, noha a kormány mindent elkövetett ez ellen (betiltotta választási gyűléseiket, letartóztatta aktivistáikat, bevonta röplapjaikat, és betiltotta sajtójukat). A nehézségek ellenére a szélsőjobboldal a 260 parlamenti mandátumból 49-et szerzett meg. Az eufórikus hangulat azonban hamarosan elmúlt. Rövidesen kiderült, hogy a képviselői helyek alig ötödét-hatodát birtokló nemzetiszocialisták nem tudják követeléseiket érvényre juttatni a stabil kormánytöbbséggel szemben. A szélsőjobboldali frakciók pótcselekvésként több lépésben összeolvadtak. A népszerűségvesztést átmenetileg megállította, hogy 1940 szeptemberében Szálasi kiszabadult a börtönből. Ez azonban valójában újabb konfliktusokat okozott. Szálasi ugyanis nem értett a parlamenti politizáláshoz. Hamarosan pedig személyi ellentétek is kialakultak közte és pártja más politikusai (például Hubay) között. Ráadásul nemsokára kilépett a kormánypártból több, a szélsőjobboldallal rokonszenvező képviselő. Ők az egykori miniszterelnök, Imrédy Béla vezetésével új nemzetiszocialista pártot alakítottak Magyar Megújulás Pártja néven. A tapasztalt politikusok vezette párt hamarosan elszívta a Szálasival konfliktusba került nemzetiszocialista képviselőket, s 1942 nyarára a legerősebb szélsőjobboldali párttá vált, miközben Szálasi pártja