Korunk 2015 (III. folyam 26.)
2015 / 6. szám = Magyar filozófusok - Gábor György - Sükösd Miklós: Decentrális teokrácia. Schmitt Jenő Henrik gnosztikus perennializmusáról
you 2015/6 GÁBOR GYÖRGY - SÜKÖSD MIKLÓS DECENTRÁLIS TEOKRÁCIA Schmitt Jenő Henrik gnosztikus perennializmusáról Divinikus decentralizáció a gnózisban és anarchista teokrácia a társadalomban - egyazon érme két oldala, az Istenember Janus-arca. Uralommentesség, elmélyült önszabályozás, kívül 16 s bővül egyaránt. Teozófia és tradicionalizmus között: spirituális útkeresés a századelőn ■ A századelő „minden egész eltörött” világában, a hagyományos és eddig úgyszólván megkérdőjelezhetetlennek és cáfolhatatlannak hitt, ámde mostanra a társadalmi hanyatlás és életképtelenség megannyi megnyilvánulásának közepette több nemzedék egymást követő sorsában megkérdőjeleződött, devalválódott vagy tönkrement értékek, remények, hitek és vágyak immár feltartóztathatatlan hanyatlásnak indult univerzumában, a korai modernitás perspektívátlanságának állapotában Babits Halálfiai című regényének egy helyén arról értesülünk: a fiatal értelmiségi nemzedék, „a század eleji szomjas fiatalság kapva kapott az emberi szellem legendáin. Schmitt Jenő például, a filozófus, akihez néha szintén eljártak, [...] legenda volt köztük.” Babits pár sorral odébb arra is kitér, hogy eme fiatalság körében hasonlóképp nagy keletje volt a „tolsztojánus” gondolatoknak és a gnózisnak. E rajongó fiatalok sorában - immár nem a fikció, hanem a valóság világában - Kosztolányi Dezső az alábbiakat írja Schmittről unokatestvérének, Csáth Gézának 1904-ben: „A legérdekesebb s értékesebb ember, kit valaha láttam.” A 17. századtól lényegében a 19. század elejéig-közepéig diadalútját járó racionalizmus megrendülni látszik. Ám a racionalizmus térvesztéséből a metafizikai gondolkodás nem tudott profitálni: egyfelől Nietzsche radikális kereszténység- és egyházkritikája, a kereszténység mitikus istene halálhírének bejelentése következtében, másfelől az egyre racionálisabbnak mutatkozó s a hagyó-