Korunk 2017 (III. folyam 28.)

2017 / 9. szám = Reformáció - 500 - MŰ ÉS VILÁGA - Fenyő Ervin: Amit a gróf mesél a barokk keretből (I.)

egyaránt kihat. Kudarcra ítélt házassági kísérletei 10 (a személyek kiválasztása és az elutasítást követő öngyötrés egyáltalán nem véletlen, vágyott vagy akart), sőt a Crescence-kapcsolat gyökerei is innen eredeztethetők. De a másik haláleset ugyanilyen ösztönző. Széchenyi modern ember: kétkedő, drámaian vergődő, ne­hezen utat találó, ám ha valamire rátalál, a szel­lem­világ 11 üres edénye, intuitív lángelme, gigantikus gondolatok közvetítője. „Érzem, hogy a szellemvilággal szo­ros kapcsolatban vagyok. Az ördög ez, vagy a jó szellemem, nem tudom. Ha az el­ső­­ [-----], ha a második, akkor Magyarország nemzet lesz!” - írja naplójába 1826. február 19-én. A szöveg ismét tüzetes vizsgálódásra érdemes. Ugyan már egy ké­sőbbi életszakaszhoz tartozik, de megfogalmazódik benne a megjelölt ember di­csőségének reménye és a kétely, mert nem ismeri, nem tudja megnevezni a forrást, mely a lelkét megrohanó gazdaságot táplálja. Még nem kérdezett rá. Élete alapjai­ban disszonáns. Magányosságra, társtalanságra ítélte önmagát, amit a nemzetnek áldozott élet egyenlít ki, hoz egyensúlyba­­ és egy mindenekfeletti nagy esz­ménnyel és feladattal vigasztalja. 1820. november 30-án Caroline Meade meghal, alig két héttel később, ugyanez év december 13-án Széchényi Ferenc is halott. Az első haláleset Széchenyi számára a megnyílt pokol, maró bűntudattal, kíméletlen önváddal, kegyetlen szenvedéssel; a második elérhető közelségbe hozza számára a vigasztalást: az önfeláldozó, jóvátételül szolgáló, mindent egy nagy ügynek alá­rendelő életeszményt, melytől mulasztásai, félelmei, személyes kudarcai, bűntu­data kiegyenlítődik és értelmet nyer. Ekkor merül fel benne először a híd megva­lósításának gondolata. Érthetjük szimbolikusan is: teremteni­­ hiányból, szenve­désből, de érthetjük gyakorlatilag is: álljon Pest és Buda között állandó híd! Nem juthatott át a Duna egyik partjáról a másikra... Tél volt. Apját temették... Fogada­lom? Ha az, utólag az. Hogy az legyen, komolyan kellett vennie a híd­eszmét. Utat kellett találnia hozzá. A felismert feladat ■ Egy 1820. augusztus 9-én írott levélben csendül fel először Széchenyi életének vezérmotívuma. Kötetünk 21. levelének címzettje Luisa Thürheim grófnő......a haza felette áll mindennek. Hosszú időre elfelejthetjük apánkat és anyánkat, roko­nokat és barátokat, ha már nincsenek köztünk, és velük szemben, akkor is, ha még élnek, teljesen idegenné válhatunk - a haza azonban számunkra mindig szent és kedves marad, neki soha sem leszünk idegenek. [...] Képzelje csak el azon férfi örömét, aki egy nagy néphez tartozik, és mint annak buzgó szolgája és tagja, em­bertársait a boldogsághoz és a tökéletességhez közelebb vezeti. Bár ilyen pozíciót mindenütt, minden élethelyzetben, akár ha csak szűk körben is, el lehetne foglal­ni. Ám ami abban az országban élvezettel történne, azt vért izzadva kellene meg­tenni. Ért engem? Ah, ne beszéljünk erről, ez mit sem használ.” A közölt levelek közül ez a szöveg dokumentálja először, mi készül ebben az akkor 29 éves huszár­­kapitányban, aki a végső konklúzióba ekkor még beleborzad, el is hessegeti magá­tól. A fordulatot a Wesselényi Miklóssal való találkozás (1821) idézi elő, amit ké­sőbb (1824) tovább ösztönöz a tizenkét évi plátói rajongás Zichy Károlyné Seilern Crescence iránt. A gyűjtemény mértékkel ad nyomatékot e két kapcsolatnak, és jól teszi. Az el­ső itt közölt Crescence-levél (42.) 1829-es, de a Wesselényihez írtak közül több na­gyon fontos került a válogatásba. Mindenekelőtt az a kérdés: miért Wesselényi? Miért ő az, aki előhívja Széchenyiben a feladat elvállalását? A kötetben közölt el­ső Wesselényihez írott levélben (23. levél) feltűnik, milyen őszintén vall kapcso­latuk kezdeteiről, arról, hogy mi ment végbe benne akkor, mit élt át. Aki érzelmi világában ilyen érzékeny megkülönböztetésekre képes, annak nem lehet könnyű élete. A levél előzménye zsibói találkozásuk 1821. augusztus 1-jén, melyről Szé­chenyi naplójában ez a bejegyzés áll: „Dragon át (Wesselényi István) Zsibóra. Wes-i mű és világa 99

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék