Korunk, 2019 (III. folyam 30.)
2019 / 9. szám = Kortárs kritika - HISTÓRIA - Beretzky Ágnes: Volt egyszer a Monarchia... - Éljen sokáig a Brit Birodalom! Az etnikai világosság brit bajnokai és nacionalizmusuk ellentmondásai
m 2019/ ra, hanem az évtizedek alatt felhalmozott kapcsolati tőkéje miatt is. Az átlagot messze felülmúló nyelvérzékkel bíró The Times-tudósító pályáját Berlinben kezdte, majd Rómában folytatta, 1902 és 1903 között pedig a nagy presztízsű brit napilap bécsi tudósítója lett. Gondolkodását már akkor két tényező határozta meg: a berlini éveire visszavezethető zsigeri németgyűlölet és az ezzel összefüggő kulturális antiszemitizmus, melyek egymást erősítették.A Steed igazi ínyenc hírében állt, önmagát világpolgárnak tartotta, otthonát pedig több mint két évtizedig a nála huszonhárom évvel idősebb, rendkívül széles látókörű, korábbi bécsi Morning Post-tudósítóval, Madame Clemance Bayer-Rosezal osztotta meg. Kapcsolatukat kortársaik, sőt rokonaik is gyakran nem szerelmi, hanem óvó-védő nagynéni-unokaöccs viszonyként értelmezték, s ezért nem is igen támadták. Akármilyen is volt közöttük a kötelék természete, annyi bizonyos, hogy a „rejtélyes hölgy” komoly befolyást gyakorolt fiatal partnerére, ő keltette fel érdeklődését például a délszláv kérdés iránt.A Steed mint bécsi tudósító az alkotmányválság előtt látogatott el először Budapestre, és első benyomásai igen kedvezőek voltak: megcsapta a „frissesség”, a „szabadság” és a „hazaszeretet” szele. Ebben nagy része lehetett Hampel József neves régésznek és feleségének, az angliai emigrációban született Pulszky Polyxénának. Csupán az Apponyi Alberttel való találkozó töltötte el az utazót némi keserűséggel, aki kiváló angolsággal igyekezett őt a magyar ügyekről lebeszélni, mondván, hogy „a magyar alkotmányjog beható ismerete nélkül úgysem lesz képes azokat megérteni”. A fölényes jó tanács az ellenkező hatást érte el: Steed néhány hónap múlva már nemcsak a magyar törvénytárat forgatta, hanem parlamenti beszédeket is hallgatott, igaz, szótárral a kezében. Visszaemlékezései szerint ekkor jött rá, hogy a gróf és sokan mások „nemegyszer pontatlanul idézték a legfontosabb törvényeket”, azaz, „a látszat pont annyira csalóka lehet Magyarországon, mint Ausztriában”. A tudósító véleménye ezután exponenciálisan romlott: a feudális előjogokhoz való ragaszkodás és a sovinizmus miatt a szabadság csak egy szűk uralkodó réteg szabadsága lehetett, mind Budapesten, mind Bécsben, ezért Steed a négy alapító közül legkorábban, még a háború kitörése előtt Ausztria-Magyarország radikális átszervezése, majd felbomlasztása mellett szállt síkra. Sőt szembefordulva a domináns vélekedéssel, miszerint a Habsburg Monarchia a hatalmi egyensúly „sarkköve”, s így az európai béke záloga, elsőként fogalmazta meg, hogy az egyesült Németország és a Monarchia katonai szövetsége Nagy-Britanniára nézve is veszélyes lehet. Tevékenysége, nézetei miatt német és magyar körökben rövidesen a „Wicked (gonosz) Steed”9 jelzővel illették. A Steednél nyolc évvel fiatalabb Robert William Seton-Watson már a világháború előtt a nemzetiségek jogainak másik legfőbb brit szószólójává emelkedett. Bár esetlen megjelenésében, kezdeti bizonytalan megnyilatkozásaiban, elitegyetemi hátterében nem is különbözhetett volna jobban az arisztokratikus külsejű, de „self-made man” Steedtől, a magyarokról alkotott véleménye viszont hasonló utat járt be. 1906 májusában a függetlenségi törekvések nagy barátjaként, Kossuth népének tisztelőjeként érkezett Budapestre, a koalíciós kormány és a magyar közélet vezetőinek intoleráns megjegyzései, nemegyszer tévedései miatt azonban a „vándorló skót” a magyarok barátjából hamarosan heves, elfogult bírálójukká vált. Eközben mind közelebb került a Monarchia nemzetiségeihez. Seton-Watson történészi karrierjének is egyik igen fontos állomása az 1908 decemberében megjelent, már dualista platformon álló, óriási forrásanyagot feldolgozó, több mint hatszáz oldalas legjelentősebb műve, a Racial Problems in Hungary (Faji problémák Magyarországon). A könyvet 1918-ban a brit békedelegáció számára készült kézikönyvek összeállításánál a nemegyszer kétségbe vont magyar statisztikai adatoknál értékesebb forrásként kezelték.’0