Korunk, 2019 (III. folyam 30.)
2019 / 11. szám = Nobel-díjas írók - T. Szabó Levente: Frédéric Mistral és az Összehasonlító Irodalomtörténelmi Lapok
szépirodalmi műveket, ezért ragaszkodott Meltzl a besztercei szász dialektusban készült fordításokhoz, ezért kezdtek el a nemzeti nyelvi sztenderdtől rendkívül távol álló cigány nyelv és „irodalomnak” a világirodalmi körforgásba való lehetséges integrálási és elismertetési stratégiáin munkálkodni s a lapban bevett világnyelveken túlmenően ezért közöltek zavarba ejtően sok nyelven szépirodalmat, fordítást, értekező prózát már az első két évfolyamban is. Mindez épp az első Mistral-publikáció és -fordítás évében lett még intenzívebb. Az Összehasonlító Irodalomtörténelmi Lapok ugyanis épp néhány lapszámmal korábban változtatta meg a címlapját is, s emelt főcímmé a magyar helyett egy olyan latin nyelvűt, amelyen máig ismeri és emlegeti a nemzetközi szakirodalom, de amely addig nem létezett, s amely mögött komoly elvi és gyakorlati indokok húzódtak meg. Az amúgy is javarészt az alapítók által fenntartott lap mögül a második évfolyam, 1878 végére olyannyira elfogytak az előfizetők, s annyi támadásnak is volt kitéve a többnyelvűségén és besorolhatatlanságán fanyalgó magyar lapok, a hivatásosodó magyar irodalomtörténet, illetve a germanisztikai szakmai közösség részéről, hogy a bosszús alapítók elkeseredésükben elvszerűen is egyre kevésbé az eredeti hungarológiai(bb) célokat, a magyar irodalom nemzetközi képviseletét, hanem inkább az összehasonlítás transznacionális vetületeit kívánták hangsúlyozni, s így döntöttek a címváltoztatás mellett. Beszédes módon ezen túlmenően egyetlen kishírt vagy cikket sem kívántak latin nyelven megfogalmazni, tehát szó sem volt arról, hogy a latin nyelvet valamiféle közvetítő nyelvként kívánták volna akár egy pillanatig is láttatni: nyilván a „semleges” latin cím elvi döntés volt, amely még inkább az egyes nemzeti kultúrák közé helyezte el a lapot. Épp emiatt ekkortájt kezdtek el még intenzívebben és még több helyről, még több kultúrát és nyelvet képviselendő, újabb állandó és ideiglenes munkatársakat toborozni a lap köré, s ennek a hangsúlyváltásnak és intenzív partnerkeresésnek az új időszakában közvetítette Podhorszky Mistral szép költeményét. Nem véletlen, hogy a szerkesztők nem elégedtek meg az egyszeri publikációval: a következő számtól kezdődően, a korabeli körülmények közt elképesztő gyorsasággal, csekély két héten belül Mistral már az Acta Comparationis Litterarum Universarum akkori hetvenhárom állandó munkatársának egyikeként szerepelt a címlapon. Néhány évnek kellett eltelnie, amíg a lap újabb kéziratot közölhetett Mistralról. 1884-ben, már egy lapszámmal a közelgő cikk megjelenése előtt figyelmeztetik az olvasókat, hogy a közelgő dupla szám egyik kiemelt szerzője Mistral, aki az Avis sur la prononciation provengale címmel közöl majd cikket, azaz most már nem költőként, hanem tudósként köszön vissza az összehasonlító irodalomtudományi lapban. Nyilván ez csak részben igaz, hiszen maga a szakcikk a Félibrige-kör egy másik tagjának, Jean Monné tudósnak, fordítónak, kiadónak, Mistral tanítványának (1838-1916) az ugyanabban a lapszámban közölt provanszál Petőfi-fordításához fűzött szakmai kommentárt, s az Őrült egyik részletének okszitán fordítását a kiejtés szempontjából magyarázó Mistral valójában néhol igenis a költői gyakorlatára hagyatkozik. Maga a teljes publikáció legalább annyira különleges, mint az 1879-es beköszönő szonett, hiszen érzékelteti, hogy Mistral mennyire nem másodrangú vagy valamelyik európai lapban már közölt, esetleg a helyi közeget teljesen figyelmen kívül hagyó módon viszonyul a laphoz ebben az esetben is. Ellenkezőleg, mintegy érzékeltetni szeretné a Félibrigókör érdeklődését a lap által is fontosnak tekintett Petőfi, sőt az életműnek épp az Összehasonlító Irodalomtörténelmi Lapok által fontosnak tekintett filozofikus rém 2019/11