Korunk, 2019 (III. folyam 30.)
2019 / 11. szám = Nobel-díjas írók - T. Szabó Levente: Frédéric Mistral és az Összehasonlító Irodalomtörténelmi Lapok
m 2019/11 tege, kiemelten az Őrült iránt, s mintegy négykezesként szervezi meg a fordítást és annak kommentárját. Nagyon is a lap szerkesztői által preferált gondolkodási és publikációs habitus ez abban az értelemben, ahogyan az úttörő komparatisztikai lap egyszerre hangsúlyozta a fordításoknak a világirodalmi kapcsolatok megteremtésében és fenntartásában játszott szerepét, de mindeközben számon is kérte a fordítói praxis folytonos reflektálását, a fordítói gyakorlat magyarázatát, (ön)értelmezését. Itt épp ez történik: Mistral és Monné többszörösen sem veszik magától értetődőnek a fordítást. Mindenekelőtt visszaágyazzák a provanszál Petőfi-fordítást az eredeti magyar környezetbe; olyan Petőfi-szöveget választanak, amelyről tudják, hogy tökéletesen illeszkedik a folyóirat szövegi kánonjába, s ráadásul még értelmezik is a fordítást, segítik a potenciális magyar (és nemzetközi) olvasókat abban, hogy a közegváltás nyomán is képesek legyenek érteni és átlátni a szöveg új nyelvi és kulturális horizontjait.A Mistral a lap kevés olyan állandó munkatársának egyike volt, aki - noha nem publikált rendszeresen a lapban, de - névleg végigkísérte a lap teljes történetét, s jelenléte, a rá tett hivatkozások a lapban árnyaltan képesek láthatóvá tenni a lap irodalomszemléletének egy fontos rétegét, ugyanakkor rendkívüli karrierje és Nobel-díja pedig a lap felől indulva látványosan képes megragadhatóvá tenni egy, a 19. századból induló strukturális irodalom- és kultúraszemléleti jelenséget. Hiszen az megkérdőjelezhetetlen, hogy a lap számára emblematikus világirodalmi rangú szerzőnek számított, és olyan munkatársnak, akin keresztül az meg tudta és akarta határozni magát. Például az 1880-as évek közepén többször is a laphoz mellékelt kis bemutatkozó anyagban, amelyet a helyi és országos sajtónak is elküldtek (s némelyik lap le is hozta azt), ő is előfordult a kiemelt szerzők és munkatársak között: „Az Összehasonlító Irodalmi Lapok (sic!) hat esztendei fennállása óta mai napig egész Magyarországon egyetlen tisztán irodalomtörténelmi (nem csupán belletristikai) közlöny, mely havonként többször mer megjelenni - írta az 1884 végére már egyedül maradt Meltzl az egyik ilyen kis önjellemző híradásban, reklámcikkben. Írótársaink fényes nevű lajstromából kikövetkeztethetni, hogy mily nagybecsű anyag fölött rendelkezik ez a lap; hozzátehetni azt is, hogy ritkán létezett európai, annál kevésbé magyar lap, melynek hasábjain fényesebb nevek szerepeltek volna. Az élő nagymesterektől, illetve Európa vagy az egész világ íróitól: egy Schott Vilmostól, egy Dora d’Istria hercegnőtől, Frédéric Mistraltól, Maffei gróftól, Minckwitz Johannestől stb. egészen eltekintve, csak egy gróf Platen, báró Eötvös, Mezzofanti bíbornok, Schopenhauer, vagy Ziegler (Carlopago) hátrahagyott dolgozataira utalunk, melyeket e lap közölt először.” Persze önnmagában nem csupán Mistral jelenléte érdekes, hanem az, hogy rajta és a Félibrige-kör más tagjai révén miként válik természetessé magának az újrateremtett provanszál nyelvnek és irodalomnak a státusa az első nemzetközi összehasonlító és világirodalmi szakfolyóirat által elképzelt világirodalmi kánonban. Amikor a lapban már nagyon korán hozzáfognak egy világirodalmi / egyetemes költészeti enciklopédia összeállításához (amely aztán hamvába hal, illetve nyomokban marad fenn a lapban, illetve különféle mellékleteiben), igencsak hosszú lista készül azokról a nyelvekről, amelyekről jövendő munkatársaktól folklórszövegeket, illetve költészeti munkákat várnak eredetiben és fordításban. A francia nyelv mellett itt teljesen magától értetődően szerepel már ott egy sor olyan nyelv, amelyet a francia kultúra ekkor már régen nem egyenrangúként érzékel, beleértve a provanszált is. Árulkodó módon a felhívás (.Encyclopaedia of the Poetry of the World) épp 1879-ben emeli be a provanszált