Korunk, 2019 (III. folyam 30.)

2019 / 11. szám = Nobel-díjas írók - MŰHELY - Szabó P. Katalin: A nők elleni erőszak témája a színpadon Dugonics András Bátori Mária című szomorújátékában

XK 2019/11 ga, de támogatja ezt a vallás, amely egyedül képes a kötelesség útján megtartani az erőszakot és a fegy­vereket akkor, amikor még nem találták fel az igazságot szolgáltató törvényeket (vagy ha feltalálták, már nem hatályosak többé). [...] Ez az elve [...] a háborúra támaszkodó igazságosságnak.” (131.) Az isteni iga­zolást, istenítéletet látták benne. Lásd még: „Ahol a fegyverek annyira eldurvítják a népeket, hogy nem tisztelnek többé emberi törvényeket, egyedül a vallás képes őket megfékezni.” (194.) Giambattista Vico: Az új tudomány. Ford. Dienes Gedeon, Szemere Samu. Akadémiai, Bp., 1979. 131, 194. 44. Jan Assmann: Religio duplex: Az egyiptomi misztériumok és az európai felvilágosodás. Atlantisz, Bp., 2013. 95. 45. Uo. 98-99. 46. Geréby, uo. 7. 47. Zlinszky Jánost idézi Bayer József. Bayer József: A politikai legitimitás: Elméletek és viták a legi­timitásról és a legitimációs válságról. Napvilág, Scientia Humana, Bp., 1997. 46. 48. Bayer: uo. 47. 49. Bayer: uo. 53. 50. Bartoniek Emma: A magyar királykoronázások története. Magyar Történelmi Társulat, Bp., 1987.12. 51. Erre vonatkozóan lásd még: „Az is általános hagyomány, hogy az első királyokat azok közül vá­lasztották ki, akik erre természetüknél fogva a legméltóbbak voltak. (...) az első atyák egyesítették sze­mélyükben a bölcsességet, a papságot és az uralkodást.” Vico: uo. 207. 52. Kristó Gyula: Legitimitás és identitás. (Adalékok Árpád-kori eszmetörténetünkhöz). Századok 1974/3. 585-621, 613. 53. A szöveg erre vonatkozóan is ad utalást: 1795-ös kiadás: „ISTVÁN: Ne lássa az ember, már Ma­gyarok’ Istenévé lettem. ÁRVAI: De tudja még­is Herczegséged, hogy néha az Uralkodó királyok csudálatosok. ISTVÁN: De­hogy csudálatosok! Azok ők nem lehetnek, mivel emberek.” Dugonics, uo. 1795. 48. 1881-es kiadás: „István: Ne lássa az ember, már magyarok istenévé lettem. Árvái: De tudja mégis hercegséged, hogy néha az uralkodó királyok csudálatosak. István: Dehogy csudálatosak! Azok ők nem lehetnek, mivel emberek.” Dugonics, uo. 1881. 32-33. 1887-es kiadásban egy archai­­kusabb szövegváltozat jelenik meg: „István: (sic!) Ne lássa az ember, már magyarok Istenévé lettem. Árvái: De tudja mégis herczegséged, hogy néha az uralkodó királyok csudálatosok. István: Dehogy csudálatosok! (sic!) Azok ők nem lehetnek, mivel emberek.” Dugonics: uo. 1887. 73. 54. Dugonics: uo. 156. 55. Uo. 172. 56. Uo. 172. 57. Pray György beszámol arról, hogy ezt egy pénzérme is bizonyítja, melyen az egyik oldalon Lász­ló, a másik oldalon pedig Kálmán neve áll („una ex parte LAD LAVS, ex alia vere CALMAN refert”), így Lászlónak Kálmán lehetett a fia. Georgio Pray: Dissertatio Historico-Crítica De Sancto Ladislao Hungáriae Rege, Posonii, Joannis Michaelis Landerer, 1774, 100. Pray a lábjegyzetben családfán is ábrázolja Kálmán Szent Lászlótól való származását (Pray, uo. 101.) 58. „Exstat nummus Ladislai, & Colomanni nominibus insignitus; ergo Colomannus filius Ladislai erat; ergo Colomannus ideo nummum ilium feriundum curavit, ut ostendat, non modo filium se es­se Ladislai, verum & vivo Ladislao, Hungáriáé Regem designatum fuisse.” Antonio Ganoczy: Dissertatio historico-crítica de S. Ladislao, Hungáriáé Rege, fundatore Episcopatus Varadinensis. Joseph Gerold, Viennae, 1775. 145. 59. Erre vonatkozóan lásd még Georgii Fejér: Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis, Tomi VII. Volumen III. Regiae Universitatis Ungaricae, Budaé, 1835.129-130. V. Kálmán királyunk első Geyza, ‘s nem Sz. László’ fia volt. Tu­dományos Gyűjtemény 1826/4. Petrózai Trattner Mátyás, Pest 54-73. 60. Kivéve arra vonatkozóan, hogy Schiller szerint éppen azért van szükség a színpadra, mert a val­lás már gyenge visszatartó erő: „A vallás az emberek nagyobb részének nem jelent már semmit.” Schiller: A színpad mint morális intézmény. Ford. Székely Andorné. In: Schiller Válogatott esztétikai írásai. Vál. Vajda György Mihály. Magyar Helikon, 1960. 44. 61. Schiller, uo. 45. Lásd még: „Az, aki először megjegyezte, hogy egy állam legszilárdabb pillére a vallás - hogy nélküle maguk a törvények is erejüket vesztik, talán anélkül, hogy akarta vagy tudta volna, a színpadot védelmezte a legnemesebb oldaláról. Éppen a politikai törvényeknek ez az elégte­lensége, ingatag sajátsága, mely nélkülözhetetlenné teszi az állam számára a vallást, határozza meg a színpad erkölcsi befolyását is.” Sciller, uo. 44. 62. Goethe: Tallózás Arisztotelész „Poétiká”-jában. Ford. Tandori Dezső. In: Goethe: Irodalmi és művésze­ti írások. Szerk. Pók Lajos, ford. Görög Lívia, Tandori Dezső. Európa Könyvkiadó, Bp., 1985. 250. 63. Goethe: i.m. 249. 64. Schiller A színház mint morális intézmény című írását azért írta, hogy benne érveljen az állandó, nemzeti színház ügye mellett. Schiller, uo. 52. 65. „Mert, megfogyatkozott erejének ördöngös maradékját öszvekapargatván, alattomban gyilkos kezei­be ragadta hóhérpallossát; és azt, minden teremtménynek irtózató nagy csudálatára, az Égbeli Szentség­nek elhűltjére, nagy dühösséggel Etelkának (ama’ világcsudáltta, de hirtelen nem segíthette szépségnek) oldalába verte, ezt mondván Etelének: Ha az Enyim nem lehet, a’ Tied se légyen. [...] Ezek után Etelka egygyet sóhajtott; és, könyveinek kicsordúltjában, édes Eteléjének szemeibe tekintett.­­ Kereste jobbkezével a’ segítséget, de meg nem lelhette­­ Nemsokára azután, valamint a’ mezei piros virág,midőn a’ szántóvas által elcsapattatik, lassan-lassan, mintegy nem érezve, ellankad; avagy a’ virágzó szép má­kok, midőn a’ Záporesőtől megterheltetnek, gyönyörűséges fejeket homorúan le­eregetik, úgy Etelka is, hanyatolva, lassan-lassan elhervada, és Zalán­yi mellett feldőle.” Dugonics András: Etelka. S. a. r. Penke Olga. Debreceni Egyetem Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2002. 341-342. 94

Next