Korunk, 2019 (III. folyam 30.)
2019 / 11. szám = Nobel-díjas írók - MŰHELY - Szabó P. Katalin: A nők elleni erőszak témája a színpadon Dugonics András Bátori Mária című szomorújátékában
XK 2019/11 ga, de támogatja ezt a vallás, amely egyedül képes a kötelesség útján megtartani az erőszakot és a fegyvereket akkor, amikor még nem találták fel az igazságot szolgáltató törvényeket (vagy ha feltalálták, már nem hatályosak többé). [...] Ez az elve [...] a háborúra támaszkodó igazságosságnak.” (131.) Az isteni igazolást, istenítéletet látták benne. Lásd még: „Ahol a fegyverek annyira eldurvítják a népeket, hogy nem tisztelnek többé emberi törvényeket, egyedül a vallás képes őket megfékezni.” (194.) Giambattista Vico: Az új tudomány. Ford. Dienes Gedeon, Szemere Samu. Akadémiai, Bp., 1979. 131, 194. 44. Jan Assmann: Religio duplex: Az egyiptomi misztériumok és az európai felvilágosodás. Atlantisz, Bp., 2013. 95. 45. Uo. 98-99. 46. Geréby, uo. 7. 47. Zlinszky Jánost idézi Bayer József. Bayer József: A politikai legitimitás: Elméletek és viták a legitimitásról és a legitimációs válságról. Napvilág, Scientia Humana, Bp., 1997. 46. 48. Bayer: uo. 47. 49. Bayer: uo. 53. 50. Bartoniek Emma: A magyar királykoronázások története. Magyar Történelmi Társulat, Bp., 1987.12. 51. Erre vonatkozóan lásd még: „Az is általános hagyomány, hogy az első királyokat azok közül választották ki, akik erre természetüknél fogva a legméltóbbak voltak. (...) az első atyák egyesítették személyükben a bölcsességet, a papságot és az uralkodást.” Vico: uo. 207. 52. Kristó Gyula: Legitimitás és identitás. (Adalékok Árpád-kori eszmetörténetünkhöz). Századok 1974/3. 585-621, 613. 53. A szöveg erre vonatkozóan is ad utalást: 1795-ös kiadás: „ISTVÁN: Ne lássa az ember, már Magyarok’ Istenévé lettem. ÁRVAI: De tudja mégis Herczegséged, hogy néha az Uralkodó királyok csudálatosok. ISTVÁN: Dehogy csudálatosok! Azok ők nem lehetnek, mivel emberek.” Dugonics, uo. 1795. 48. 1881-es kiadás: „István: Ne lássa az ember, már magyarok istenévé lettem. Árvái: De tudja mégis hercegséged, hogy néha az uralkodó királyok csudálatosak. István: Dehogy csudálatosak! Azok ők nem lehetnek, mivel emberek.” Dugonics, uo. 1881. 32-33. 1887-es kiadásban egy archaikusabb szövegváltozat jelenik meg: „István: (sic!) Ne lássa az ember, már magyarok Istenévé lettem. Árvái: De tudja mégis herczegséged, hogy néha az uralkodó királyok csudálatosok. István: Dehogy csudálatosok! (sic!) Azok ők nem lehetnek, mivel emberek.” Dugonics: uo. 1887. 73. 54. Dugonics: uo. 156. 55. Uo. 172. 56. Uo. 172. 57. Pray György beszámol arról, hogy ezt egy pénzérme is bizonyítja, melyen az egyik oldalon László, a másik oldalon pedig Kálmán neve áll („una ex parte LAD LAVS, ex alia vere CALMAN refert”), így Lászlónak Kálmán lehetett a fia. Georgio Pray: Dissertatio Historico-Crítica De Sancto Ladislao Hungáriae Rege, Posonii, Joannis Michaelis Landerer, 1774, 100. Pray a lábjegyzetben családfán is ábrázolja Kálmán Szent Lászlótól való származását (Pray, uo. 101.) 58. „Exstat nummus Ladislai, & Colomanni nominibus insignitus; ergo Colomannus filius Ladislai erat; ergo Colomannus ideo nummum ilium feriundum curavit, ut ostendat, non modo filium se esse Ladislai, verum & vivo Ladislao, Hungáriáé Regem designatum fuisse.” Antonio Ganoczy: Dissertatio historico-crítica de S. Ladislao, Hungáriáé Rege, fundatore Episcopatus Varadinensis. Joseph Gerold, Viennae, 1775. 145. 59. Erre vonatkozóan lásd még Georgii Fejér: Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis, Tomi VII. Volumen III. Regiae Universitatis Ungaricae, Budaé, 1835.129-130. V. Kálmán királyunk első Geyza, ‘s nem Sz. László’ fia volt. Tudományos Gyűjtemény 1826/4. Petrózai Trattner Mátyás, Pest 54-73. 60. Kivéve arra vonatkozóan, hogy Schiller szerint éppen azért van szükség a színpadra, mert a vallás már gyenge visszatartó erő: „A vallás az emberek nagyobb részének nem jelent már semmit.” Schiller: A színpad mint morális intézmény. Ford. Székely Andorné. In: Schiller Válogatott esztétikai írásai. Vál. Vajda György Mihály. Magyar Helikon, 1960. 44. 61. Schiller, uo. 45. Lásd még: „Az, aki először megjegyezte, hogy egy állam legszilárdabb pillére a vallás - hogy nélküle maguk a törvények is erejüket vesztik, talán anélkül, hogy akarta vagy tudta volna, a színpadot védelmezte a legnemesebb oldaláról. Éppen a politikai törvényeknek ez az elégtelensége, ingatag sajátsága, mely nélkülözhetetlenné teszi az állam számára a vallást, határozza meg a színpad erkölcsi befolyását is.” Sciller, uo. 44. 62. Goethe: Tallózás Arisztotelész „Poétiká”-jában. Ford. Tandori Dezső. In: Goethe: Irodalmi és művészeti írások. Szerk. Pók Lajos, ford. Görög Lívia, Tandori Dezső. Európa Könyvkiadó, Bp., 1985. 250. 63. Goethe: i.m. 249. 64. Schiller A színház mint morális intézmény című írását azért írta, hogy benne érveljen az állandó, nemzeti színház ügye mellett. Schiller, uo. 52. 65. „Mert, megfogyatkozott erejének ördöngös maradékját öszvekapargatván, alattomban gyilkos kezeibe ragadta hóhérpallossát; és azt, minden teremtménynek irtózató nagy csudálatára, az Égbeli Szentségnek elhűltjére, nagy dühösséggel Etelkának (ama’ világcsudáltta, de hirtelen nem segíthette szépségnek) oldalába verte, ezt mondván Etelének: Ha az Enyim nem lehet, a’ Tied se légyen. [...] Ezek után Etelka egygyet sóhajtott; és, könyveinek kicsordúltjában, édes Eteléjének szemeibe tekintett. Kereste jobbkezével a’ segítséget, de meg nem lelhette Nemsokára azután, valamint a’ mezei piros virág,midőn a’ szántóvas által elcsapattatik, lassan-lassan, mintegy nem érezve, ellankad; avagy a’ virágzó szép mákok, midőn a’ Záporesőtől megterheltetnek, gyönyörűséges fejeket homorúan leeregetik, úgy Etelka is, hanyatolva, lassan-lassan elhervada, és Zalányi mellett feldőle.” Dugonics András: Etelka. S. a. r. Penke Olga. Debreceni Egyetem Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2002. 341-342. 94